dobosigyorgy blogja

Virágot küldök majd szépet,

pirosat,fehéret,kéket,

nem élőt,hanem csak képet,

ez lesz majd gépeden készlet.

Azt hittem,hogy vége,
nincs már folytatás,
felnéztem az égre,
furcsa látomás.

Jött egy furcsa érzés,
újabb ébredés,
szívnél nincs már vérzés,
lesz még felkelés.

Láttak jó barátok,
én már azt hiszem,
figyelek most rátok,
nyugszik a szívem.

Vidámságot látok,
van még új remény,
Csodájára járok,
élet oly kemény.

Ti most rám vigyáztok,
jönnek könnyeim,
és most azt súgjátok,
vannak kincseim.

Most már én megértem,
védem vágyaim,
lottót vettem hétre,
vannak álmaim.

Nap is süt majd végre,
csodás vélemény,
tán vasárnap délre,
lesz kis nyeremény.

Nem csüggedek akkor,
ha mégsem nyerek,
vidám leszek mégis,
már nem szenvedek.

Eltűnt távoli ködben
egy sóhaj,egy gondolat,
ezt még magam sem értem,
hogy mind csak röpke pillanat.

Gyenge pillangó szárnyán,
csendben,halkan távozott,
érzelmi sziklák tövén,
a múlt amit itthagyott.

És most arra megkérlek,
jerj vissza már sóhajom,
újból magamhoz térek,
írom minden óhajom.

Fénylő nap erejével
elkap most szép gondolat,
holdsugár örömével
írom édes csókokat.

Lassan gördülő sziklák,
mind ez csak egy képzelet,
nálam vannak a listák
ihlet mi hajt engemet.

Hajnali illat
járja át testem,
korai harmat
mossa a lelkem.

Reggelnek fénye
lelkemhez érhet,
Nap melegsége 
engem ölelhet

Gyengécske szellő
ringatja vágyam,
virági képben
itt van az ágyam

Nap melegében
én fényként égek,
kis lepke szárnyán
Tehozzád érek.

Nap melegével
élek én érted,
fény szerelmével
simulást érzed.

Hajnali harmat,
most már mosdatlak,
Nap melegeként
szárítgathatlak.

Vártam már én reád,
sok hosszú éjen át,
érezni átölelsz,
szeretni tégedet.

Vágyamnak tengerén,
kértem,hogy itt legyél,
maradj Te énvelem,
ne távozz kedvesem.

De most nem álmodom,
szorosan átkarolsz,
érzem a csókodat,
nem röpke pillanat.

Tart ez sok éven át,
még harminc év után,
maradj csak itt velem,
Te vagy az életem.

Még mindig érzem ám,
heves szív dobbanást,
és ahogy átölelsz,
a két szív egybekel.

Ez most oly jó nekünk,
hogy együtt élhetünk,
még mindig szenvedély
és sosem szenvedés.

Nem lehet nélküled,
boldog az életem,
míg párban élhetünk,
ám csak így jó nekünk.