dobosigyorgy blogja

Azt hittem csak móka,
múló tréfaság,
örökbe fogadtak,
most mint pót apát
de rájöttem arra,
igen,nem vitás.

Lett még egy kislányom,
örökbe fogadott,
a tali már elmúlt,
de mégis meghagyott,
komolyan gondolta,
mint ég a csillagot.

Örömmel fogadom,
újabb gyermekem,
vigyázok Őrá is,
ahogy tehetem,
védeni fogom ám,
nem csak pénteken.

Bántástól megvédem,
kardom már két élen,
de toll a fegyverem,
én azzal verlek el,
hogyha Őt megbántod,
jobb,ha nem próbálod.

Nézem az éji csillagot,
amely most néked is ragyog,
tőlem még oly messze vagy,
várd reggel süssön a Nap.

Mondja a gép:-hogy tam-ta tam,
drágám a reggel messze van,
nézem éji csillagot,
amely oly szépen ragyog.

Megjött a hajnal,van remény,
a szívem újra visszatér,
most már munka nem zavar,
nincsen zápor,zivatar.

Elmúlt az éj és itt lehetsz,
boldogan most együtt velem,
nézzük együtt a Napot,
ami csak nekünk ragyog.

Elmúlt május,
elmúlt a nyár,
minket már vár
téli határ.

Eljön hideg,
nem fázni kell,
figyelj reám,
ölelni kell.

Szépen virul
fehér határ,
ne bánkódjál,
bújjál babám.

Hidd el nekem,
nem fázni kell
csókolj ölelj,
jó lesz neked.

Nem is fázol,
nem is vacogsz,
szerelmet adsz,
visszakapod.

Éjszaka senki se lát,
mégsem gyötör a magány,
érzed azt már legbelül,
két szív már egybekerült.

Ott kint a partoldalon,
virág nyílik oly nagyon,
illata mennybe repít,
mindenhol szépen virít.

Nézzél ki az ablakon,
reggelre mind megkapod,
élnek a kék ibolyák,
nézzed egy életen át.

Még látod boldog leszel,
illata égig emel,
tartson egy életen át,
nyíljon majd sok száz virág.

Én vígan azt dalolom,
mosoly van az arcodon,
néked nyílt sok szép virág,
szeresd egy életen át.

Fárad a testem

érzi a lelkem,

munkától égek,

már nem megy félek.

Mást kéne tenni,

észre kell venni,

az újtól félek,

mégis remélek.

Választ már várják,

utamat járják,

mást kéne tennem,

még bíznak bennem.

Nagy most a kérdés

furcsa egy érzés,

tudom a választ,

még az is fáraszt.

Most kell,hogy lépjek,

van bennem lélek,

soká kell élnem,

tudom és érzem.