dobosigyorgy blogja

Kicsi legény útnak indult,belépett a sárba,

mivel nem volt még cipője,koszos lett a lába.

arrament egy barna leány,nyúlt a tarisznyába,

elővett egy régi  csizmát,nyomta a markába.

De mielőtt azt felhúzod,lábat is kell mosni,

utána meg a türcsivel szárazra törölni.

és akkor még elővette szatyorból a zoknit,

azt is gyorsan odatette,ne kössél rá masnit.

Ha felhúztad,a csizmába dugjad be a lábad,

csináljad már,ne légy buta,száraz lesz a lábad.

kicsi legény így ballagott,mellette a lánnyal,

alig mert már odanézni,tele is volt vággyal.

Úgy csinálta,hogy szégyenlős,rá sem akart  nézni,

de a kislány hamar rájött,nem lesz hamar néni,

hiába vagy olyan csalfa,hisz tele vagy vággyal,

de ma éjjel magad alszol,nem is leszel lánnyal.

És a fiú hoppon maradt,nem lesz már csizmába,

mert a kilány visszatette azt a tarisznyába,

menjél tovább csizma nélkül,meddig fogsz elérni,

én meg közben hazaérek, onnét fogom nézni.

Hát a legény hoppon maradt,nem is lett csizmája,

szép leányt még nem is kapott,szakadt a ruhája,

így jár aki nagyot akar,mégsem kapott semmit,

elmehet egy ruhás boltba,vehet is majd zoknit.

De mivelhogy az nem elég,csizmát kéne venni,

mert anélkül hogyan legyen,sáros is fog lenni,

hát aztán még pénze sincsen,nem is lett csizmája,

nem őszinte,sokat akar,hát annak ez járja

Rémálmom volt,felébredtem;
-hát a piát hova tettem?
Nincsen sehol,otthon hagytam,
most mi lesz hát ebugattam.

Erre tényleg felébredtem,
a szobánkban voltunk ketten.
nincs semmi baj,csak rémálom,
ihaj- csuhaj, dínom- dánom.

Most már tényleg, figyelj oda,
nehogy ez legyen a csoda,
mert ha az most otthon marad,
akkor szégyelheted magad.

Startra én már készen vagyok,
otthon maradni nem fogok,
és azt kiváncsian várom,
mit keresek,megtalálom.

De most én már nem álmodom,
felhúznám a nagy kalapom,
mivel, hogy az nékem nincsen,
viszem velem én a kincsem.

Mit láttál Te álmodban,
szalma volt a zsákodban,
nem kerültél jászolban,
csak víz volt a sátorban.

A sátor is beázott,
szalma is jól elázott,
ki bent feküdt megfázott,
ha kint maradt megázott.

Ilyen nem volt álmomban,
szalma sem volt zsákomban,
hideg volt a sátorban,
nem voltam én jászolban.

Jobb let volna szalmában,
bent lenni csak kómában,
lett volna bor szódában,
nem csak víz az órában.

Órám sem volt vízálló,
nem is lett ott megálló,
csak fülem lett szétálló,
rádiónkban daráló.

Arra kérem a jó Istent,
hogyha egyszer meghalok,
a koporsón jobbról,balról
legyenek majd ablakok.

Ne temessenek majd mélyre,
mert nincsen ott levegő,
kaja legyen elég bőven,
anélkül az nem nyerő.

Mert ha nem lesz elégséges,
ott nincs sehol étterem,
gyomrom korog,hogyhas éhes,
ne hagyd,hogy ez így legyen.

Telefon is legyen nálam,
legyek én elérhető,
ha hiányzom,ott felhívhatsz,
lesz majd ott is térerő.

Ha látni akarsz,én is látlak,
akkor mi majd skypeolunk,
sírni nem kell,hogyha így lesz,
de azzal még várhatunk

Ha a vakond falra mászik,
mert földben nem lesz élelem,
szembejön majd vele másik,
kiben nem lesz félelem.

Így szól hozzá fentről jövő,
-hát erre te most hova mész?
Azt feleli földből jövő:
-hátha van fent kicsi méz.

Oda ám most te nem mehetsz,
mi fent van,mind csak az enyém,
ezért jobb ha visszafordulsz,
indulj gyorsan lefelé.

Kicsi vakond szomorkodott,
és elindult most lefelé,
fentről jövő hangoskodott,
indult vígan lefelé.

Odafent ő úgy jól lakott,
hogy visszamászni nem tudott,
de felmászott kicsi vakond
végre jól is lakhatott.

És az irigy fentről jövő,
már olyan nagyra dagadott,
hasfájása úgy gyötörte,
a föld alá bújhatott.