dobosigyorgy blogja

Kezemben ecsetem
kerestem fesztelen
keretet reptettem
ecsettel megkentem
kertemben kedvesem
ecsettel kergettem
keretbe betettem
de ezt nem tettem
ecsetem megettem
keretet letettem
kedvesem
nevetett mellettem.

Kis eszperente egy feladványra

Nyári nagy melegben virul a határ,
virágos kertekben viszik a kapát,
égi Nap melege oly szépen ragyog,
csokorba kötnek fent színes szalagot.
 
Lenge ruhában rendezi terepet,
így hódítja meg a férfi szíveket,
csurranó nyáluk már a földre hullik,
de Nőről a ruha azért sem múlik.
 
Táguló szemmel hiába ám nézik,
de amit ők várnak, az mégis késik,
hiába nézi, szív potyára vérzik,
 
A Nő mikor végre néki utat ad,
akkor a férfi, majd úgy jön zavarba,
nem kerülsz mégsem vele az avarba.

Harminc fokos nagy melegben

jó lenne kis hóesés,

de senki sem dideregne,

nem volna ott reszketés.

Parton ülve nagy tó partján

nézhetnénk a tömeget,

nem volna már nagykabát ám,

csak fürdőruhás emberek.

Bikiniben a nagy lányok,

hemperegnének havon,

csuknátok gyorsan a szátok.

ilyent még nem láttatok.

Mert ha nagyon bátor lennél,

repülne a hógolyó,

meleg lesz ám, csak ne féljél,

nyáron ez lenne a jó.

És a nagy tó tetején

hulló hó, az megmarad,

ahogy csillog,lassan uszkál,

átviszi a madarat.

Nem kellene repülnie,

nem fáradna sohasem,

mert ha a nyár ilyen lenne,

hó sem lenne hidegen.

Nagy melegben, hóesésben

lenne a nagy dáridó,

jó zenével, hóekével,

szép lenne, ha lenne hó.

Óz varázsló arra kérlek,

tedd szebbé az én napom,

hozzál nékem három hölgyet,

oldják meg, mit álmodom.

Pálmafák alatt legyenek,

takarják el a Napot,

topless legyen a viselet,

hordozzák a csillagot.

Egyik nékem a sört hozza,

másik pálmalevelet,

a harmadik betakarva,

véd a Naptól engemet.

De szép álmot varázsolsz majd,

közben én felébredek,

hideg víz lesz egy lavorral,

rám borul, én azt hiszem.

Nem lesz ott a három topless,

csak az asszony kelteget,

elmesélem,hogy Óz mit tett,

Ő engem meg kinevet.

Így jártam én az álmommal,

de, ha tovább álmodom,

fejemen a kalapommal,

a sörömet fogdozom.

Nagy párnákon nem is fázom,

levetettem a kabátom,

mindenki csak sürög- forog,

a bor gyorsan el is fogyott.

Most tehát már nincs mit tenni,

szőlőszemeket kell enni,

elég lehet tán a fele,

hasmenés is járhat vele.

De ha nem bírsz majd magaddal,

tömöd is azt két marokkal,

ad is Néked hamar jelet,

sárga csíkos övezetet.

Jelöli is az az utat,

megtalál, ki Téged kutat,

ezért inkább jól vigyázzál,

ne végy sokat, rá ne fázzál.