Békesség a szívben

babumargareta01•  2024. május 7. 17:30

Végítéle


Békés sötétséggé olvad az este,

nem létező vágyakat sért az idő,

a fájdalomnak és a szerelemnek

éjszakája jön béna kegyeletnek.

 

Nem láthatlak, ezért alázkodom,

gyógyító szerelmen,kongnak harangok,

sosem maradunk egyedül,bármikor

messzeségből, közel hozzuk a távolt.

 

Fél álmomban néha hallok egy szót,

mint egy angyal, ki tékozolja napom

tények s az órák hiányát elgondolom

amit ígértünk örökre, ketten egykor.

 

Békés sötétséggé olvad az este,

hallottam régen is e súlyos csendet

szobámban,meztelen lábbal járok

bűvös árnyékok tánca egyformák.

 

Amit tudunk az ,csak részlet,de sok

kicsi akkor lesz egész,ha elolvasod

megjelenünk már az első oldalon

amik számunkra csak utolsó lapok.

babumargareta01•  2024. február 25. 13:50

A messzeség felé


 

Csak meg ne álljak soha-soha én 

Nem verhet akkor gúzsba száz varázs.

Legyen az életem büszke szárnyalás, 

tiprott hadak közt, éjben csodafény.

 

Ha talpam alá durva tüske nőtt

sarut kötök fel, azzal gázolok.

Csábítsanak csak titkos távolok 

s ne adjon utam puha pihenőt.

 

Emelhetnek már szörnyű gátakat,

Mert intenek a győztes ormokon, 

én ifjú vágyam tűzzel átragad.

 

Sok földi jó számomra veszve rég: 

a Múzsa csókja érte homlokom : 

már eljegyzett az áldott messzeség.

 

babumargareta01•  2024. február 11. 22:13

Siró furulya

Nem búgok,mint sok sipú orgona

királyi hangszer sem leszek soha

Mesterheged ű ,is alig leszek

Ne várjatok ilyennek emberek.


kürt sem leszek,messzire harsanó

Fáradt ajkamról lágyan kel a szó

De ha jlárok alkonyos mezőkre

Es elmerengek holdas dombtetőre


a boldog múltak,hogy visszatérjen

tünt kedvetek  utan epedek méyen

hallotok olykor síró furulyat

mely egykedvüen kesergi dalat.


babumargareta01•  2024. február 8. 20:55

Borong az őszi napsugár. . .

Borong  az  őszi  napsugár.

  .  .

Borong  az  őszi  napsugár,

Oly  szép,  oly  álmodó  a  fény

,Remegve,  ábrándozva  jár 

A  gond  s  a  vágyak  tengerén.


A  bimbót,  mely  fakadni  kezdett 

Homály  a  sirba  kergette,

S  a  bokron,  melyen  rózsa  lengett 

Madár  a  fészkét  szétszedte.


A  hervadó  ősz  bús  ölében 

Fájós,  magasztos  érzetében,

Mereng  szivem s  a  múltba  téved 

Ábrándvilágom  Isten  véled!

babumargareta01•  2024. január 14. 16:55

Teli dermedes

A  télvert  parkba   néha  kimegyek.

A  lomb  lehullott,  üresek  a  fészkek,

A  levéltelen  ágak  közt  benéztek 

Kíváncsian  a  hósapkás  hegyek.


A  lomb  lehullott,  üresek  a  fészkek

Lakóik  elszállottak  szerteszéjjel.

Bús,  ólmos  szárnyán  korán  jőn  az  éjjel

A  nyári  álmodások  elenyésztek.


Téldermedés  a  termőkedvű  nyárra 

Csak  szél  sivit,  de  csendesek  a  kertek

A  zengőlelkű  szép  idők  leteltek.

Nagy  hó  feküdt  a  hallgató  határra.


A  zengőlelkű  szép  idők  leteltek,

De  nem  haltak  meg,  alszanak  a  kertek.

Nagy  hó  feküdt  a  hallgató  határra,

S  a  hó  alatt  a  rög  a tavaszt  várja.