Teli dermedes

A  télvert  parkba   néha  kimegyek.

A  lomb  lehullott,  üresek  a  fészkek,

A  levéltelen  ágak  közt  benéztek 

Kíváncsian  a  hósapkás  hegyek.

A  lomb  lehullott,  üresek  a  fészkek

Lakóik  elszállottak  szerteszéjjel.

Bús,  ólmos  szárnyán  korán  jőn  az  éjjel

A  nyári  álmodások  elenyésztek.

Téldermedés  a  termőkedvű  nyárra 

Csak  szél  sivit,  de  csendesek  a  kertek

A  zengőlelkű  szép  idők  leteltek.

Nagy  hó  feküdt  a  hallgató  határra.

A  zengőlelkű  szép  idők  leteltek,

De  nem  haltak  meg,  alszanak  a  kertek.

Nagy  hó  feküdt  a  hallgató  határra,

S  a  hó  alatt  a  rög  a tavaszt  várja.