Békesség a szívben

Egyéb
babumargareta01•  2022. november 9. 20:58

Oszi magasztalas

Ma kisiklik az isteni líra kezemből

 

S a húrjain át hét ívre feszülve terül szét lelkem

az őszi ködökbe,fájó, néma mezőkön.

 

Ma ne csengjenek apró rím csengettyűk amerre megyek,

ne zengjen az erdők fái között az őszi nagy hang,

mit suhanó szél penget amerre messzi tovább száll!

 

Ma nem magamat keresem, a tájak mély torkán,

nem magamat kutatom, valami halk, 

ringató lágyság ölel át szinte,anyai kézzel.

 

Ma szét feszülök a humusz fölött, ős-isteni gőggel

és immár semmi se fontos,

az est, ködös őszön borul így a földre,

 lehajló, nagy öleléssel.

 

S arra menőben egyszer látod a kettejük arcát

az ősz fátyol takarta, karcsú alakján . 

babumargareta01•  2022. június 7. 19:42

Amire még vágyom

Amire még vágyom

Oly ritka, oly kevés széles e világon,

Amire még vágyom.

Minden nap ritkább lesz, minden nap kevesebb

Kőfallal övezett, dús lombú öreg kert

Sötét, bólogató évszázados fái

Alatt némán járni

Járni fél aléltan,

Fehér liliommal szegett utak mentén

Mik álmatag-szendén

Égre nézőn állnak

Illatlelkük ima,

mintha,

Templomba igyekvő lányok volnának.

Én is ezt szeretném

Elmélázni minden harangkonduláson

Aranylomb hulláson

Minden naplementén.

Kertben,, hova nem hat zaj, kacagás, ének,

Nem élni, nem élni, csak álmodni, hogy élek.

Álmodni, álmodni ódon falak között

Hol mindenki nyugodt, s egyformán öltözött

Hol minden hang puha, imára tompított

S a csönd életteli, sejtelmes, mély titok

Mit át-még átitat,

Elomló áhítat,

S mit óramű kiszab

egyformán szelíd halk

Egyik, mint másik nap.

Szeretném a hajnal mindig ébren leljen,

Térdem térdepeljen,

Tűnjön, föloldódjon régi pogány voltom

Hogy minden földiség rólam leomoljon.

Szemeim nyíljanak csodás új látásra

Földöntúliságnak, óh, minden varázsnál mélyebb a varázsa,

E szentséges varázst semmi meg ne törje

Amire még vágyom./W.B./

babumargareta01•  2022. május 28. 20:24

Szomorodik az elet

A nap reggeli sétáját végzi a vizeken,

Mintha rég múlt idők királya lenne

A víz elpirul örömében

A fák illatos fejüket hajtják előtte.

A hegyi hó elolvad a boldogságtól,

S a nap aranygályája halad a vízen,

Mintha rég múlt idők királya lenne.

Mintegy rabszolga, nézem a vonatablakból,

az úszó aranycsodát.

A horizonton hosszú sorban sorakoznak a fellegek,

Félek, hogy ellepik a folyót, fákat, a hegyi havat

s a reggelből, az arany reggelből,

szürke nappallá szomorodik az élet.

babumargareta01•  2022. május 28. 20:20

Ma ujra egyedul

Mert legbelül lappang a láng

tikkadt sóhajtól izzik a szánk

s az illatos ámbrafüstben száll

egy ellenhálhatatlan édes vágy.

De sehol sincs maradásom rég,

elhagyott szerencsém keresném

torkom szorítja titkos félreértés,

lelkemben panasszal nézek feléd.

Most minden kesernyés nélküled

s nem akarom hogy újra vétkezzek,

mégis furcsa hogy veled ébredek

bár csókjainknak semmi értelme.

Inkább kezdenénk újra ,emlékszel-e

szomjazva néztük egymást a sötétben

bolondul kerestük ujjaink győzelmét

s csók csattant míg szánk bevérzett.[W.B.]

babumargareta01•  2022. február 27. 13:11

Rozsaszinu hold

Nem kell ma autó, villamos, vonat! 

Karon fogom az én jó barátomat.

Gyalog megyünk

mélyen be a berlini éjszakába.

Német kövön dong magyar vándor lába.


A külvárosban megritkult a nép

Egy pár elöltünk karonfogva lép

egy fiatal lány

talán, ki elszökött pár pillanatra 

s egy apacs. Az éj két elrajzolt alakja.



Szívük virágzik csoda-gazdagon 

A nő léggömböt tart egy madzagon

vidáman leng,

mint aki nagy tavaszok titkát hordja 

s mint szerelemnek rózsaszínű holdja.


A férfi sugdos, a nő kacarász 

úgy megrázza a csók s a kacagás! 

hogy táncot jár

fejük felett a rózsaszínű hold is 

s oly víg e kép, nevetne tán a holt is.


Oly víg s oly torz e hold s e két szegény

s Berlin utcáin mi a két öreg ember

nagyot nevet.

Ne kelljen sírni e örök nagy témán 

E hold is elszáll, vagy elpattan némán.


Ó régi régi rózsaszínű hold

Ugye a miénk is ilyen színű volt ?

Diákkorunk,

dalos szigetjén néha felvilágol 

ha álmodunk a régi jó világról.


Az éjszakában baktatunk tovább 

s azon töprengünk, ki az ostobább

mi ketten-e,

kik rongyolt kedvünk kacagással oldjuk, 

vagy ők s az ő kis rózsaszínű holdjuk ?











Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom