Békesség a szívben

Egyéb
babumargareta01•  2022. február 27. 13:11

Rozsaszinu hold

Nem kell ma autó, villamos, vonat! 

Karon fogom az én jó barátomat.

Gyalog megyünk

mélyen be a berlini éjszakába.

Német kövön dong magyar vándor lába.

 

A külvárosban megritkult a nép

Egy pár elöltünk karonfogva lép

egy fiatal lány

talán, ki elszökött pár pillanatra 

s egy apacs. Az éj két elrajzolt alakja.

 

 

Szívük virágzik csoda-gazdagon 

A nő léggömböt tart egy madzagon

vidáman leng,

mint aki nagy tavaszok titkát hordja 

s mint szerelemnek rózsaszínű holdja.

 

A férfi sugdos, a nő kacarász 

úgy megrázza a csók s a kacagás! 

hogy táncot jár

fejük felett a rózsaszínű hold is 

s oly víg e kép, nevetne tán a holt is.

 

Oly víg s oly torz e hold s e két szegény

s Berlin utcáin mi a két öreg ember

nagyot nevet.

Ne kelljen sírni e örök nagy témán 

E hold is elszáll, vagy elpattan némán.

 

Ó régi régi rózsaszínű hold

Ugye a miénk is ilyen színű volt ?

Diákkorunk,

dalos szigetjén néha felvilágol 

ha álmodunk a régi jó világról.

 

Az éjszakában baktatunk tovább 

s azon töprengünk, ki az ostobább

mi ketten-e,

kik rongyolt kedvünk kacagással oldjuk, 

vagy ők s az ő kis rózsaszínű holdjuk ?

 

 

 

 

 

 

 

 

 


babumargareta01•  2022. február 24. 20:30

Miért

Miért bújik a rügy miért hajt tavasszal

ha őszig a rügy csak rosszat tapasztal

Miért zöldell a fa miért nyílnak kertek

ha ősszel megbánják amit addig tettek

*

Miért hajt ki a lomb,miért újul erdő

ha ősszel a nyárért könnyeket ejt ő

miért olvad a jég ,miért hull a harmat

ha örökös fogságban nincsen nyugalma ?

*


Miért süt ki a nap miért szürke a felhő

miért hág fel a hágó miért ejt a lejtő

miért jönnek gólyák s miért a darvak

ha újra elmennek itt csak nyaralnak ?

*

Miért porszem a lélek s érzése más van

Miért nem dobban minden egy szívben

Miért fürge a hajnal s miért fárad az este

s miért tiszta a lélek s piszkos a teste ?

*

Miért harcol az ember s nem von vállat

Miért nem marad nyugton ,mint az állat

Miért tart a móka ha senkinek sem kell

Miért nem magát öli s miért hisz az ember ?

*

Jövőbe dobott terv bajt meg sose gátol

ne higgy az életbe,ne félj a haláltól

üres földgolyóval,ha némaság lesz itt

az örök bölcsesség labdázzon ha tetszik.

babumargareta01•  2022. január 18. 19:28

Három pillangó

Hárman mentek a nyári délutáni napfényben ,poros levegőt fújdogált a kis szél.Nem volt kedvük nagyon a beszédre.
Sem Irma sem a lakatoslegény és a hosszú, nyurga diák nem nagyon társalogtak.

Előttük szép sötétzöld lombok ,alig szuszogtak.Apró kis bogarak és lepkék szálltak felettük.Forróság pihegtette az egész természetet

Három barna pillangó tánca villogott a nyári forróságban átfurakodó napfény, parányi
porában.

Irma kacagva nézte:

– Az isten keze a legügyesebb zsonglőr. Látod, milyen furcsán pörgeti ezt a három lepkét, amelyek azt gondolják, hogy élnek.

A lakatoslegény sapkáját a pillangók közé vágta:

-Velem törődjél mikor veled járok, ne ezekkel a repülő férgekkel.A hosszú diák a szerteröppenő lepkéket kísérte szemével sokáig, amíg a szeme könnyesre fájdult:

-Ilyen vadembernek a menyasszonya Irma. A szőlősbe értek, a leány házához. A lakatos betért az öregekhez egy pohár spriccerre.
Irma a körtefák felé ment a diákkal

-Olyan szép maga, Irma, mint az illatozó fák árnyékában nézett júliusi táj. Minden asszonyi jóságot ígérő barna fény hevíti a szemét. Ha jó férjet kapna …Irma vállát rándította,s körtét harapott ketté.

– Az öregek akarják, hogy ehhez menjek. Jól keres.A diák kezébe vette Irma kezét és megcsókolta. Azután ijedten körülnézett, mert félt a lakatos izmaitól. Irma megsimogatta a diák haját.Akkor már a a lakatos,éppen érkezett és a bortól jókedvűen intett Irma felé:

– Gyere Irma, add a karod.Elmentek. A diák ott maradt és őszinte bánattal őt körtét evett meg, azután unalmában a felbukkanó csillagokat számolgatta.Heves eső indult. A diák egy futással hazáig rohant és csuromvizesen az ágyra dőlt. Sok lépés koppant már ablaka alatt a virradatban, mikor valahogy álomba szenderült.
Irma és a lakatos sokáig maradtak a kertben. Irmát késő éjszaka keresték a szülei az esőben. A ribiszke-bokrok alatt találtak rá Irmára. Sírt.A lakatos akkor már messze járt.Irma betegsége hirtelen fejlődött, azt mondják hogy meghűlt az esőben azon az éjjel.. A diák csak két hét múlva hallotta a bajt,akkor is csak annyit, hogy harmadnap temetik Irmát.

Vasárnap délután a lakatos a kuglizó kertjében sörözött és kártyázott.

Veszített.

– Még egy osztás,mondta aztán megyek a temetésre.Ismét veszített.

– Eltemetik nélküled is – mondták a társai. -Kár ezt a jó társaságot megbontani.A lakatos osztott és még egy üveg sört rendelt.

Később szólt:

– Milyen jó csókja volt szegénynek. Tán mégis el kellett volna hogy menjek a temetésére.

A diák regényt olvasott a szobájában, órájára pillantott:

– Félóra múlva elhantolják Irmát.Végig nézett az öltözetén

– Nincs kivasalva a fekete nadrágom, így nem tudok el menni a temetésre.

Tovább olvasta a regény érdekes fordulatát.

Irma tizennyolc éves teste erőset koppant a koporsódeszkáján, mikor ügyetlenül a sírba eresztették. A sírgödörtől nem messze a nyári lombokon átfurakodó napfény aranyporában három barna pillangó tánca villogott.
Vége

Kategória

babumargareta01•  2022. január 16. 20:22

A keshedt ló keserve

Keshedt, gebedt konflisló állt a külvárosi kocsma előtt. Esteledett. A csapszékben valaki nagyot ütött az asztalra és dalra gyújtott:
– Búsuljon a ló, elég nagy a feje! .

– Hisz ez az – gondolta a konflisló mi búsulunk, ők meg mulatnak. Ha még egyszer a világra jöhetnék, ember lennék,de emberi.

Egy percre sem jutott eszébe, hogy az emberfejében is fészket rakhat a gond. Hogyan is képzelte volna, mikor eddig csak víg arcokat látott.Boldog jegyeseket, kik meghatottan súgták gazdája fülébe: az anyakönyvhöz.

Javíthatatlan lumpokat,amint az ember vállára csapva rikoltották: a Három tulipánhoz, az áldóját! Sikkes gavallérokat, szegfűvel a gomblyukban, ahogy hanyagul, de mégis izgatottan hátradőltek a kocsitámlán és diszkréten egy utcanevet böktek ki.

Ilyenkor a konflisló tudta, hogy randevúra kell vinni a pasast – a gazdájának mindenki pasas volt – és vígabban szaporázta lépteit,pedig nem is csókolta hátát az ostor. Néha temetési menet után baktatott, de nem látott abban semmi szomorút. Azt hitte, hogy lumpot kísérnek haza és azért kell olyan lassan menniük, nehogy az alvó felébredjen. Akárki is volt a pasas, a konflisló sorsa egy maradt: húzta a kocsit, tűrte az ostorcsapást és várt a külvárosi kocsmák előtt, míg benn a gazda holtrészegre itta magát.

Mert a konflisló gazdája igen nagyon szerette az italt és rémségesen goromba volt. A konflisló szörnyen szenvedett a méltatlan bánásmódtól, szügyét repedésig töltötte meg a keserűség. Szegény konflisló nem tudta, de nekünk a kocsis igazolására el kell mondanunk, hogy zörgőcsontú gebe volt,mely megérett a gyepmesteri felmagasztosulásra. Pedig hogyan vágyódott egy cseppnyi szeretetre.

Sokszor, ha éktelen szitkok közepette ütötték, rúgták,tépdesték, hátra fordult, nagy, szomorú szemeit rá meresztette a részeg emberre, mintha mondaná :

– Gazdám, édes gazdám, ne bánts! Hiszen mi egymásnak vagyunk teremtve. Ha engem elvisz a sintér, másik lovat vehetsz, az pedig tudod jól sok pénzbe kerül. Légy jó hozzám és szeress egy kissé.

A kocsis nem értette a könyörgő szemek beszédét és tovább verte . A konflisló végül is dühre lobbanva oly eszeveszetten kezdett rugdalózni,hogy a kocsis meghökkenve lépett hátra. Aztán bekötötte a lovat az istállóba, abrakot tett elébe és morogva kiment.

– Milyen szép is volna az én életem, ha úgy történne, ahogy elképzelem! sóhajtott a konflisló,miközben lopva a csapszék ajtajára pillantott, ahonnan abban a percben lódítottak ki egy részeg alakot.

Reggel az istállóba jönne a gazdám és így mondaná:

– Kedves lovam, van itt egy szegény ember,azt akarná, ha az állomásra vigyük:

a szeretőjéhez!

– Elvigyük-e ?

-Visszük, persze hogy visszük- felelném vígan nyerítve és alig várnám, hogy rajtam legyen a hám.Repülnék mint a táltos, patkóm nem is érné a földet,hiába kérlelnék:

– Lassabban, hé, kedves lovam, úgyis ki érünk idejében, ne erőltesd meg magad.Amint jönnének visszafele, hallaná ám, hogy a gazdája nagyokat sóhajt a bakon. Olyanokat, hogy a hátán ülő legyek ijedten felrepülnek.

Mondanám is :- Mi bajod édes gazdám?

– Tudod kedves lovam, fázik a gyomrom, nagyon kívánkozik a reggeli snapsz után.

– Hát nem bánom, édes gazdám, álljunk meg a kocsma előtt, de egynél több decit ne igyon kend!Hej, milyen vígan szökne le a kocsis a bakról és csak úgy a kocsma küszöbén kortyolná üresre a decis üveget. Amint újból mennének egy darabig,lógatná fejét szörnyű busán a konflisló Mi a bajod kedves lovam?

– Megmondom, ha nem haragszol.

– Nem én!

-Tudod édes gazdám, hivatalos vagyok a szomszédba illatos szénára, friss forrásvízre. Restellném,ha szavamat szegném.

– Nem széna és forrásvíz kell neked, kópé- és huncutkodva pattogna füle mellett az ostor. Asszony van a dologban, valld be azonnal!

-Huncut kacsintással felelne a konflisló és délután már tenné is a szépet a szomszédék virgonc,fekete szőrű kancájának.

Az illatos szénát, a friss vizet akár az ördög is elvihetné.

Igazán így volna szép az élet, nem pedig:amilyen az enyém.

– Bárcsak már a sintér nyúzná le rólad a bőrt,te konflislovak szégyene! És utána jó negyed óráig táncol az ostornyél, hogy csak úgy porzik a szegény ló háta.Mindezt elgondolta a konflisló, mikor fényes-szőrű, délceg paripa állott meg előtte. A konflisló alázatosan pislantott fel az úri rokonra és tisztelettudóan néma maradt.

– Jó napot, testvér – nyerített amaz.

– Alázatos szolgája – rebegte a konflisló és végtelenül megtiszteltnek érezte magát. Hátra is nézett, nem-e látják a többi konflislovak, amelyek időközben mögéje sorakoztak.Valamennyi irigyen hegyezte füleit.

– Hogy éli világát, kedves rokon – kérdezte leereszkedően a paripa.

– Szegényesen, sok búval, bosszúsággal. Nem jó konflislónak lenni, folyton ütnek.

– Miért engedi. Látja, engem senki sem mer megütni. A múltkor a lovászgyerek dühében megrúgott. A gazdám úgy felpofozta, hogy megeredt az orra vére.

– Mit csináljak ? A konflisló sorsa, hogy egyik kocsmából a másikba vigye a pasasokat és ostor alá tartsa a hátát.

– Szegény, műveletlen konflisló – szánakozott a paripa. Sajnálom, hogy ennyire visszamaradt a világtól.

– Hát – restelkedett a gebe buta ló vagyok én, azt bizony látom, de nem mondaná meg, mikor művelődjek? Nappal a ronda fuvar, éjjel fáradt vagyok és aztán úgy elkesergek a sorsomon, hogy reggel lesz, mire kicsit megbékélek.

– Nem hallott még semmit a lovak Paradicsomáról? – kérdezte átható tekintettel a paripa.

– Nem !A paripa egészen közel hajolt a konflislóhoz és feltárta előtte a nagy titkot. Régente, sok-sok ezer évvel ezelőtt a lovak egy nagy, szabad birodalomban éltek. Kocsit, hámot, ostort nem ismertek.

Embert sohasem láttak. Ettek, ittak, játszottak és ha tiszteletben megőszültek, nem a gyepmester jött el értük, nem is a lómészáros kezére kerültek, hanem a vének mezején várták a csendes polgári halált,hol melegebben sütött a nap, bársonyosabb volt a fű ,finomabb a zab.

Egyszer azután ember tévedt a lovak közé és véget vetett az aranykornak. A lovakat széthurcolták, csak néhányan maradtak vissza, azok is úgy, hogy nyavalyásoknak tettették magukat,hogy nem kellettek.. Ezek elszaporodtak mind többen vannak. -Esznek isznak, játszanak és sohasem láttak embert.Ez a lovak Paradicsoma.

– Ha én oda juthatnék! – sóhajtotta búsan a konflisló.

– Nincs annál egyszerűbb. Szabaduljon meg gazdájától. Mert a lovak paradicsomában csak szabad lónak van helye.

– Uraságod – kérdezte szerényén a konflisló- miért nem próbált eddig gazdájától megszabadulni.

– Hm – köhögött zavartan a paripa.

– Nekem itt is kitűnő dolgom van. Én nem vagyok konflisló.És mintha a buta gebe további kellemetlen kérdéseitől tartana, délcegen eltrappolt,

– Jó napot!

– Alázatos szolgája – felelte a konflisló és megzavarodva, szinte szédülten bámult az alkonyatba.

Hát van egy hely, hol sem részeg pasasok, sem goromba kocsisok, sem suhogó ostorok nem léteznek, hol örökös vígság, boldogság a lovak élete?A lovak Paradicsoma! És erről nem szólt az ő gazdája soha. Persze, titokban tartotta, nehogy kedvet kapjon ő is, felkeresni a boldog és szabad testvéreket.A lovak Paradicsoma! Egy véghetetlen pázsitos mező, amelyen ezüstös patakok víg csobogással trappolnak keresztül. Emitt gyönyörű hereágyak, amott zabok mosolygós terítéke bólogat, mely minden reggel újból kinő. Illatos szénakazlak gömbölyödnek a patakok mentén és nincsen aki a porciót kimérné. Boldogsággal nyargalnak ott a lovak az örökké terített asztalokhoz, hancúroznak a kanca ­haddal, hemperegnek a puha fűben, a fürdenek a csókos napsugárban!

Kinyílt a csapszék ajtaja, a kocsis lépett ki rajta.A konflislovat izgatott remegés járta át. Érezte, elérkezett a döntő pillanat és hallani vélte a gondtalan nyerítést, melyet a lovak paradicsomából korbácsolt feléje a lágy esti szellő, Az ember felült a bakra és ostorával nagyot húzott a ló lágyéka alá. A konflisló nem mozdult.

– Gyí, te gebe!

A konflisló úgy állt, mintha a lába gyökeret eresztett volna. A kocsis még néhányszor végig húzott a ló hátán, majd káromkodva leszállt a bakról és bizonytalan lépésekkel a ló elé lépett. Két véres,ittasságtól foszforeszkáló szem fúrta be dühödt pillantását a konflisló hideg, de határozott tekintetébe.Néhány pillanatig farkasszemet nézett a részeg ember és az elszánt ló, majd az ember megragadta a gyeplőt és kegyetlenül megrázta. A konflisló ekkor iszonyú erővel fellökte. Az ütés az embert az álla alatt érte, nyekkent egyet, tompa koppanással a falhoz repült, aztán lesiklott és mozdulatlanul terült el a földön.A csapszékből kitódultak a vendégek. Valaki lehajolt és megnézte az embert.

– Kampec – mondta és elfordult.

– Mi történt ?

– A ló agyonütötte gazdáját.Részeg alak tört elő és a ló hasába rúgott,egy másik ostorral vágott végig a hátán. Egy ember közbevetette magát és rekedten mondta:

– Ne bántsátok a szegény párát Hisz nincs annak esze.A konflisló állt és várta a pillanatot, mikor indulhat a lovak Paradicsomába. Azt hitte, hogy most megölte gazdáját, nyitva előtte az út. De hirtelen sírás jajongott fel, az összecsődült tömeg némán elhúzódott a halott embertől. A kocsis felesége jött,mögötte hat gyerek, a halott ember gyerekei. Az asszony zokogva ráborult a halottra és sokáig, sokáig sírt.

Azután felemelkedett.

– A ló ölte meg – mondta valaki.Az asszony a ló elé lépett. Két bánatos, könnyes szem és egy fájdalomban fürdő arc volt az,amit a ló látott. És hallotta:

– Ugye, kedves lovam, segíteni fogsz nekem,hogy megkeressem hat gyermekem számára a mindennapi kenyeret?

Ugye kedves lovam?Aztán megsimogatta a ló fejéi.Ekkor különös jelenet következett:

– Nézzétek – kiáltotta valaki szinte megrettenve – a ló sír. Hullanak a könnyei.Valóban a csapszékből kiáradó világosság fényében látni lehetett, hogy a konflisló szemeiből nagy,súlyos könnyek gyöngyöznek alá.A konflisló fejét lehajtva sírt. Siratta a gazdáját,siratta a lovak Paradicsomát. Amint lassan megindult az istálló felé a bakon az asszonnyal, a kocsiban a hat gyerekkel, tudta, érezte, hogy sohasem fogja meglátni a lovak Paradicsomát. Sohasem fog hemperegni a puha fűben, sohasem fog fürdeni a csókos napsugárban.
hemperegni a puha fűben, sohasem fog fürdeni a csókos napsugárban.
Vége.

babumargareta01•  2022. január 15. 21:49

Hogy tudjad

Akarod e tudni,
milyen az az érzés,
mely tiszta és örök,
és kínoz szüntelen,
és nem hagy nyugodni.?

Akarod e tudni,
mit jelent félni,
a ki nem mondott
szóknak,jelentését
mérni,s bűnbánattal élni?

Akarod e tudni,
mit érez ki imád
szenvedően ,s látja
arcodat mereven,
szemedet fénytelen?

Akarod -e tudni,
milyen a boldogság,
mely,tiszta és ragyog,
s nincs sötét sarok,
csak tiszta valóság?

Akarod- e tudni,
mit érez ,ki csalfa,
s tudja ,hogy megcsalja,
másnak érzelmeit,
s mégis van bizalma.

Akarod -e tudni,
mit érez az,kit ,
becsapnak,csúnyán
s mégis bízik benned,
és mégis büszkén néz rád?
akarod- e tudni? 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom