Békesség a szívben

• Zenebonában szebb az üstökös
  a félig megvilágosodott égen
  lobogó csóvája szikrát öntöz
  örvényben kavargó fényeset.
  
  
  És jön, megy
  lángolva ,hevesen dübörögve
  foszforos közegbe ütközve
  a nap rendszer halálát sugallja
  mennybe törő csuda szépet .
  
  vörös lobogása kísért szüntelen,
  lelkemben felforrósítja vérem
  s várom az új csillag születését
  a kék égnek tiszta szemfedőjében.
  
  Más csillag világban
  új csillag születik hevesen
  olyan mintha más testet öltene
  kivillannak hófehér lábai .
  
  s csóvája eltűnik a felhőkben
  szárnya van, teste átalakult
  olyan mint egy álcázott sárkány
  vérbőséggel szítja haragját.
  
  mely ádázabbak az átkoknál
  villogó fogai marcangolják
  kihűlt csillagok hamvait
  testté vált áhítatos szépséggel.

                                                                         
O a test, a megszenvedett test
szűkebb vagy tágabb pillanatban
szigorú törvények mellett is
megtelik a sors keserűségével
s megfojtott szavak bőségében
csak árva sóhajtás az mi táplálja 
a szürke hétköznapokat.



Csak az öröm óda dúsít lelket
szívig hatoló káosz fergetegében
agyadba vésődik a zene hatalma
alázatosan szemét behunyva ,
s lelkes harci státuszában túlél
halál üvöltést , s ritmusos örvénybe
ziláltan kavarodik a test nyirkaiba.



Ily módon a törvények szabályosan
körülénekelnek évszázadokon át,
s ha megakad süket fülek világában
bőséggel szórja egész akkordokkal
ritmusait a borzalom éterében ,
mert rend kell legyen a lélekben
az átvirrasztott zűrzavaros létben.



Ily módon fogyhatatlan a boldogság ,
a csillagok kristályából visszaverődik
türelemmel , eget seprő hold szava
az értelmes beszédek sorozata ,
már nem félelmet, már öröm ódákat
becézget nők s férfiak kedvére ,
közös nyelvre tanítanak cinkosan ./W.B.

• Hogy mondjam el, hogy mi vagy nekem
  mert ugye mégis szép
  szív- simogató 
  találkozás volt nagy ragyogással
  suhantál szívembe hívatlan
  és már nem lettél idegen
  szájamon bimbóztak csók rózsák 
  s lelkemben zavaros töredékek 
  a múltnak fájó emlékeivel
  kisímultak töretlen
  egy virágos út lettél sorsom életén.
  Találkoztam ember sereggel
  kik vágyódva felém néztek,
  de ily döbbenetes nagy találkozás 
  nem adatik meg mindenkinek
  és nem hagyod békén szívemet
  reggel, délben ,este,külön formában
  jelzed ittléted ,
  mert benned a cél nyugtalan
  rám gondolva szüntelen .
  Szinte érzem kezedet a fejemen,
  bár távol vagy de nélkülözlek
  mert én sem tudom mi van velem
  mily játékot szántál nekem ,
  mily égből hullott szerelem
  mely gyönyörrel keveri a sorsomat .
  Hogy magyarázzam meg a magyarázatlant 
  mert nélküled én sem lehetek
  varázs szóra kedvedre megremegek
  és eloszlik a bűn s a szerelmi játék
  kettőnk között véletlen../W.B./

orró harmatban,kikerics illata

Nyugalmas lesz ezután az estém
nem kellesz ,semmit sem vesztek
rémült szívedben még dobban kedv
s ha rám nézel, akkor sem kereslek.

Minden , mi lassú emlékek képe
bölcsen csendben hatol vérembe ,
közös ágyunk a titkok rejtelme
kecsegtetett szenvedéllyel este .

Ma a vergődések hamis vétke
oly hamar lazította az egyetlent ,
hiába dobogott kettőnkben két élet
egésszé vált,bennem csak részek

vergődnek ,foszoltan szétterülten ,
már nem él bennem mit teremtett
a beletörődés, s komor egyenlőség
összefogott ellenem az undor kedv .

Mert ez már a természet törvénye
ki alsóbbrendű az győztes nem lehet ,
a kocka forog egyre mint szörnyeteg
mintha elválasztással megijesztene.

S az egyenlőség konok játék része
keveset ad egynek , másiknak többet
a síri csend hatalmas szépségrésze
különbséget szül a magunk sérelmére . 

Nyugodalmas esték játékos része
reám telepedett bosszút tervezve ,
nem vagyok kíváncsi a helycserére
legyen örömöd az egyenlőségben . [W.B.]