Békesség a szívben
SzemélyesA messzeség felé
Csak meg ne álljak soha-soha én
Nem verhet akkor gúzsba száz varázs.
Legyen az életem büszke szárnyalás,
tiprott hadak közt, éjben csodafény.
Ha talpam alá durva tüske nőtt
sarut kötök fel, azzal gázolok.
Csábítsanak csak titkos távolok
s ne adjon utam puha pihenőt.
Emelhetnek már szörnyű gátakat,
Mert intenek a győztes ormokon,
én ifjú vágyam tűzzel átragad.
Sok földi jó számomra veszve rég:
a Múzsa csókja érte homlokom :
már eljegyzett az áldott messzeség.
Siró furulya
Nem búgok,mint sok sipú orgona
királyi hangszer sem leszek soha
Mesterheged ű ,is alig leszek
Ne várjatok ilyennek emberek.
kürt sem leszek,messzire harsanó
Fáradt ajkamról lágyan kel a szó
De ha jlárok alkonyos mezőkre
Es elmerengek holdas dombtetőre
a boldog múltak,hogy visszatérjen
tünt kedvetek utan epedek méyen
hallotok olykor síró furulyat
mely egykedvüen kesergi dalat.
Borong az őszi napsugár
Borong az őszi napsugár
Borong az őszi napsugár,
Oly szép, oly álmodó a fény
Remegve, ábrándozva jár
A gond s a vágyak tengerén.
A bimbót, mely fakadni kezdett
Homály a sirba kergetett
S a bokron, melyen rózsa lengett
Madár a fészkét szétszedte.
A hervadó ősz bús ölében
Fájós, magasztos érzetében,
Mereng szivem a múltba téved
Ábrándvilágom Isten véled!
VÁGYOM A VÁGYÉRT
VÁGYOM A VÁGYÉRT
Vágyom az ajkak játékos szavára, vágyom a szavak ritmus-zenéjére, vágyom a zene láng lobbanására és messzi szférákba uzenésére.Vágyom a lélek csodaszépségére, vágyam a szépség plasztikus formája, vágyam a formák teljesedő harca, vágyom a harcok nagy diadalára.Vágyom az eszmék igaz értésére és az értelem bölcs igazságára s a létezők tökéletességére s vágyam: az örök tökéletes ember.Vágyom ember erejére a hitben, vágyom a hit beteljesülésére, törvény-igazság testvériségére, és testvér-emberek szabadságára.Vágyom a Napnak örök sugarára s a sugarak játékára a holddal, vágyom a Holdnak száz bolygók titkára, ember — természet harmóniájára.S mindenre, ami elérhetetlen még, s vágyom emberöltök évszázadjaira évszázadok évezres györüjére, meri bennem a vágyak tüzkohója ég Vágyom a vágyért.Kicsinyes férfiak
Rut ferfiak
Ti rut férfiak, kik mély szemembe néztek,
Csak ti szerettek hűen, igazán
Mig szép igazi férfiról szövök bús verseket
Ti megöleltek sok-sok éjszakán.
Kicsinyes férfiak, kik szeretni akartok
Amíg fiatal és ég a véretek
Égő, lemondó, gyakran könnyes arcok,
Könnyetek között én is szép leszek
Lelkem áldása csak azoknak szóljon
Akiknek nem fájt minden ölelés,
Akiknek mindig kevés volt a csókom
Lelkem áldása csak azoknak szóljon.
Milyen szomorú minden ölelés
S milyen kevés a csók,
Milyen nagyon,nagyon kevés.