Békesség a szívben
SzemélyesFelébresztő csókom
Felébresztő csókom
Te nem tudsz róla, hogy homlokomratűzlángos mámort szikrázott az ajkadés csókod láza az erembe lüktetsorvasztó, titkos lélekkárhozással.Te nem tudsz róla, hogy acélkezednekhűs szorítását a szívemig érzems míg a szemed rám vágyakat villant,En, fáradt, boldog sejtéssel hajtomkevélyen válladra fiatal fejemmegvetett lelkem hamvadó üszkén. |Vilhelem -Margareta| O.Izzon szerelmesen
Forró piros lánggal
lobogjon az élet
nekem akkor tetszik mikor
perzsel, éget
tuzétol nem félek.
minden színes lángja csapjon felém
vadul
izzon szerelmesen ,leírhatatlanul
és legyen rajtam úr.
Ha éget lángja
nem retten vissza az álmodásom
vágya,
de kulonos tuzes színes lobogásat várja.
Peregnek a percek
Peregnek a percek
A homokóra
lomhán hullatja
zümmögő porát
peregnek a percek
majd virradóra
felszivom a napnak
bíbor sugarát
Most még várok
és lusta lelkem
sok furcsa könnyét
rejtve itatom
s várom a hajnali csodát
mikor a fenyőből
ihatom.
Amire még vágyom
Amire még vágyom
Oly ritka, oly kevés széles e világon,Amire még vágyom.Minden nap ritkább lesz, minden nap kevesebbKőfallal övezett, dús lombú öreg kertSötét, bólogató évszázados fáiAlatt némán járniJárni fél aléltan,Fehér liliommal szegett utak menténMik álmatag-szendénÉgre nézőn állnakIllatlelkük ima,mintha,Templomba igyekvő lányok volnának.Én is ezt szeretnémElmélázni minden harangkondulásonAranylomb hullásonMinden naplementén.Kertben,, hova nem hat zaj, kacagás, ének,Nem élni, nem élni, csak álmodni, hogy élek.Álmodni, álmodni ódon falak közöttHol mindenki nyugodt, s egyformán öltözöttHol minden hang puha, imára tompítottS a csönd életteli, sejtelmes, mély titokMit át-még átitat,Elomló áhítat,S mit óramű kiszabegyformán szelíd halkEgyik, mint másik nap.Szeretném a hajnal mindig ébren leljen,Térdem térdepeljen,Tűnjön, föloldódjon régi pogány voltomHogy minden földiség rólam leomoljon.Szemeim nyíljanak csodás új látásraFöldöntúliságnak, óh, minden varázsnál mélyebb a varázsa,E szentséges varázst semmi meg ne törjeAmire még vágyom./W.B./Szabadsag
Szabadon élek ,szabad eszmékkel
hátamon nem tőrnek kíméletet
kinek nem inge, ne vegye magára
őszes fejemen lengjen a koronám.
Fájdalmam erősebb a szabadságnál
verességet kapok képzeletemben,
hihetetlen állok, táplál az enyészet
piszkos szomorúság az én életem.
Asszonyi kínomban magam fékezem
féltékeny zsákmány kérkedik bennem,
már őszülnek a mennyben ámító istenek
kitárják előttem magányos ösvényem.
Kis öreg asszonyok topognak előttem,
míg aszalt, szőlők sötét vért csepegnek
én is topogok közöttük fájó érdekekkel
kegyelmes alázattal szabadságot kérve. [W.B