Békesség a szívben

Szerelem
babumargareta01•  2021. szeptember 24. 19:19

A szándék

A féltő mindennapos bűntudatban

csak a tiszta, ami örök
s megnyugodva hogy szenny a Világ
percenként a hazugságok
simulnak rám, mint ablakon a jég virág
oly szent igazság .


Mily csodás hitek micsoda kedvek
hasonulnak előttem
délibábnak bolyongó kék gyöngédsége
kerülgeti fájó testem ,
s szomjamban fel-repedt ajkakkal
keresem tested .


S lazán pattannak hurok a szívemről
míg csókokat éhezek
s mint a nyíl tegeznek csücskéről
úgy repülnek feléd
illúzióim szende pillantások zavarai
de ura vagyok magamnak.

És ura leszek férfias szerelmednek
fájó ,bolondos teher
gyönyörnek találom a kért kincseket
mik keblemre esnek,
mosolyogva az ismert pontos időben
csattan csókom időzítve ./W.B/


babumargareta01•  2021. szeptember 24. 19:17

Legyozotten

Az édes valóság mi létemért küzd

rózsaszín hajnal halálán,
vas karmokkal szorít valósan
miközben
keskeny vonalat húz számon ,
s töprengve kérdem igaz -e 
feltámad -e az érzés"?
Lehet-e könnyen közönnyel
elbúcsúzni ha nincs szó ,
s forró üzenet ,
mi átölelne ,simogatva lelkem ?

Hold anya töprengve magányában
sejtelmesen
árny karjaival magához szorít ,
s földöntúli csókot hint ,
s meggörnyedve bánatom terhe alatt
búcsút intek,
a hold ragyog szűzi kísértésében
ott ahol a nap fürdött arany lángban
egykor ,
s nevetve hinti két kézzel kékes fényét
felém, ki tévelygek öntudatlan
titkaim között .


Keresem tekintetemmel az igazit -
meghalt tündérek képe
semmibe fogózva fürdetem magam
a fényesség medrében,
s fölöttem repülnek éji madarak,
oly csöndben ,
majd felfogom lassan az igazi igét
fosztott reménnyel
s a fodros ruhámba bújtatom arcom
puha selymes bánatom csókolom 
tisztán legyözötten. /W.B./

babumargareta01•  2021. szeptember 24. 19:14

Csak neked

Szertelen démonok türelmetlenül

hasítanak nehéz teherrel ,
én türelemmel viselem gondjuk
és indulunk együtt 
rejtelmes vétkeken ,
mert minden mi bennem hasonult
tiéd volt gyönyörrel ,
s ünnepi ruhába öltözött szívem
csókodra vágyik kéjjel 
s ölelő karjaim feléd fonódnak
vérem benned lüktet.


Elárvult lelkem most is keres
sűrű homálynak árnyékában ,
fonnyadó sóhajtásom hajlékában
szívemet feláldozom,
bú és öröm kíséretében
vágytól ragyog kitisztult arcom
ha lépteid hallom ,
megrebben testem minden szóra 
mi szívvel fakad mosolyodban
csókos kezed enyémnek tudom
csókom a sóhajom. 


S ha ölelni akarsz forró karokkal,
szólni sem merj ,
titkos vággyal fürödj csókjaimban 
hogy érezellek,
ha szeretni fogod csendes szívemet
őrizz nyitott szemekkel, 
s fájjon az érzés ha ölelésbe keveredünk
vágyam és csókom vagy bennem
húsomba marjál magadhoz vonva
víg nevetéssel ,
s kívánság mámorából feltörő lávát
a démonoknak vetem.. . /W

babumargareta01•  2021. szeptember 24. 19:12

Merészen

 Bár szívem panasza zord

csak visszhangzik ami volt 

a koldus háborúmnak kezdete
dallal,tánccal zörgette
ablakát a kudarc élet halála
között, magánynak talánya
vijjogott felettem 
mit nem feledtem,
s diadalt arattam csókkal,
s két ember keringős harca
összecsuklott magába zárva
a párosság csendjét.

Új szerelem rövid keringője,
tétovázik eléje- feléje,
a hátramaradt emlék ébrenlétén
kemény harcok bűvöletén 
dúdolja zenéjét ,fittyet hányva 
éretlen érzékek leheletére
ami csak ma született,
lazán ,csökönyösen
szomjas vad őrülettel.

Semmi sem örök,tested körül
egy mozdulat is elég
körbefogni tekinteted ,
s édes sóhajok röpködnek felettem
már semmit sem rejthetsz előlem
csak szemed kékjét
és ajkadnak édes izét,
forró lánggal körbemetszve,
mit ellopok mindörökre,
míg rezzen bőröd ajkam alatt
kifosztom tested
leheletemmel ./W.B./

c

babumargareta01•  2021. szeptember 20. 15:31

Megnottem


 Megnőttem és homlokomon ragyog

 

a bölcseség. Ügyeket bogozok,

aztán kibontom újra. Megfizet

érte a nép. Így hát nem éhezek.

 

Mert Voltam buta is. Szakadatlanul

vártam, hogy bennem a csillag,

kigyúl,angyali tűz és meggyúlnak a fák,

a füvek, erdők, meggyűl a világ.

 

Most csak anyagot gyűjtök, hogy te has,

ne zúgolódj s te test, elaludhass

a fej már úgysem, lázong

éjszaka férfiakra gondol s nem gyúlt álmaira.

 

Sokan tisztelnek is már és, sokan

gyűlölnek jobban nem mint én magam

s húzó erői közt,mint gépeken

a szabályozó, pörög életem.

 

Napok múlnak és egyre öregebb,

egyre bölcsebb és tanultabb leszek

az akadályt, mi robbantó dühöm

hívta ki egykor, most csak kerülöm.

 

Ó bölcseség! te biztatsz hajlani,

hogy legyek kígyó, sima és sunyi

s nekem, adsz mindent, ha a csillagot

elejteném, mit angyalom adott.

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom