Békesség a szívben
VersFelébresztő csókom
Felébresztő csókom
Te nem tudsz róla, hogy homlokomratűzlángos mámort szikrázott az ajkadés csókod láza az erembe lüktetsorvasztó, titkos lélekkárhozással.Te nem tudsz róla, hogy acélkezednekhűs szorítását a szívemig érzems míg a szemed rám vágyakat villant,En, fáradt, boldog sejtéssel hajtomkevélyen válladra fiatal fejemmegvetett lelkem hamvadó üszkén. |Vilhelem -Margareta| O.Izzon szerelmesen
Forró piros lánggal
lobogjon az élet
nekem akkor tetszik mikor
perzsel, éget
tuzétol nem félek.
minden színes lángja csapjon felém
vadul
izzon szerelmesen ,leírhatatlanul
és legyen rajtam úr.
Ha éget lángja
nem retten vissza az álmodásom
vágya,
de kulonos tuzes színes lobogásat várja.
Peregnek a percek
Peregnek a percek
A homokóra
lomhán hullatja
zümmögő porát
peregnek a percek
majd virradóra
felszivom a napnak
bíbor sugarát
Most még várok
és lusta lelkem
sok furcsa könnyét
rejtve itatom
s várom a hajnali csodát
mikor a fenyőből
ihatom.
Szabadsag
Szabadon élek ,szabad eszmékkel
hátamon nem tőrnek kíméletet
kinek nem inge, ne vegye magára
őszes fejemen lengjen a koronám.
Fájdalmam erősebb a szabadságnál
verességet kapok képzeletemben,
hihetetlen állok, táplál az enyészet
piszkos szomorúság az én életem.
Asszonyi kínomban magam fékezem
féltékeny zsákmány kérkedik bennem,
már őszülnek a mennyben ámító istenek
kitárják előttem magányos ösvényem.
Kis öreg asszonyok topognak előttem,
míg aszalt, szőlők sötét vért csepegnek
én is topogok közöttük fájó érdekekkel
kegyelmes alázattal szabadságot kérve. [W.B
Ha lenne valaki
Ha lenne valaki,aki megértene,
hogy örök sodrásba menekülvearcoktól.szemektől körülvéve,vágyódom egyre a szerelemre.Ha lenne valaki,aki megértenemiért lettem ennyire élettelen,aki szólna hozzám jelentéktelenkicsavarná jóságos tekintetem.Kínoz engem már rég szerelemtested támasz volt,egyre ölelkezetttestemmel és ez segítette békémtele lettem csókolt szerelemmel.Boldog volt fészkünk, szerettelekmeztelen válladon csüngött a kezems arcomon lángolt egy boldog kéj szád illatos lett csókos lehelettől.Most tél van,világomban meztelenkövek rég rólad formálnak hűségetkitárt forró tenyeremben szüntelenérzem a nyár tűzhányó szentséget.Csak lenne valaki,ki mentené életem,de jaj annak ki kínomban megtévesztmagam siratom.turkálok hajad köztébrednek bennem feltörő ösztönökösszegabalyodva szemérmetlen,testünk kitárva nyoszolyán hevernekcsókok, érzelmeid lassan érzékkeltestemet marják két száj keresztjén.Fájó forró álmok kisírt mély árkokmegszakadt szerelemben kihívásoka nyoszolyán már nem kergetőznekújabb ártatlan hűségek,forró csókok. Vilhelem-Margareta Orminisan31.10.2021