Békesség a szívben

Minden fájt.

Én nem.nem tudtam soha eddig
De most éreztem,halkan őszre jár
Szellő hörgésén hallottam, halálos,
A parkon láttam sorvad, holtra vált.

Az eget láttam napról napra sápad,
És hamuszínbe, kődben járt az est
Én gubbasztottam némán és szegényen,
Vert, csapzott lélek. Törött, lomha test.

Reményem hullott, mint a holt levél,
És úgy maradtam, mint kifosztott tőke,
Csak könnyeimen, lopva néztem át
Az elfutott, régi, ragyogó időkbe.

Oh minden fájt. Az egész holt világ
S hogy miért nem fekszem én is elhagyottan
Hogy rám nem unt, ki nem törölt az élet,
Ahogy szívedből csöndesen kikoptam.

Ami hátra van még

Azok a legszebb verseim,

Amelyek verssé sosem válnak.

Bennem teremnek, bennem vállnak széppé

Ütemeik a szívveréseim.

Ütemei egy rejtelmes világnak,

Ahol még a gyermekmesék

Ezer csodás alakja él

Óriások, hősök, daliák

Az álmaim tőlem indulnak el

 Es tépetten ide térnek haza

Azok a legszebb verseim,

Melyek innen sosem indulnak el,

 Melyeknek minden egyes ritmusa

 Bennem támad és bennem halkul el

Mert csak örömmel tudok sírni 

és a sírásom csodákat teremt.

A vak lát és a béna ölel 

Isten országa van idebenn

Az én verseim csodákat teremt.

A bánatom nem könnyezik meg.

Az örök szimfónia

Az örök szimfónia sosem hal meg
belőle tisztulnak meg édes érzelmek,
dallamos mementója lesz a létnek
hullámzik lelkedben a végtelenbe.

Az örök szerelem sosem hal meg
kígyó módra csúszik körülötted
átöleli forrón, végzetesen tested
lángot kebelez be sajgó szívedbe.

És csalfán szorítja tested kelepcébe
míg szíved a torkodban édeleg
halkuló zeneszó simogat éjjelben
s a hegedű vonója visít melledben.

Oly bánat ül szívedben sokszor
búsan hallgatod a zenét annyiszor
vértelen ajkadon csüng a kérdés,
feleletnek igaz helye a megértés.

És várod lágyan a Bach szimfóniát
körülötted hangjegyek hullámzanak
térdepelve keresed elvesztett álmod,
hegedűszó simogatja sok csalódásod.

Ma  olyan  a  szívem,  ez  a  drága  jószág,

Mint  piros  virágú  új  csoda:

Ontja  magából  a  boldogságot,

Mely  hiszem,  hogy  ki  nem  fogy  soha.

Tele  van  az  Élet  szépségével,

Mit  csak  uj  csoda  szülhetett  újra.

Én  nem hiszem,  hogy  számomra  az  Élet 

Még  egyszer  így  megújulna.

Hiszen  én  már  mindent  megkaptam;

Még  azt  is,  mit  várni  se  mertem,

Mert  egyetlen,  igaz,  jó  szavadban 

A  világ  kinesét  együtt  nyertem 

Ezért  olyan  ma  a  szívem

Mint  piros  virágú  új  csoda,

Mely  hervadó,  búsuló  kedvvel 

Nem  hervadozhat  el  soha.