Veled.

 

 

Engem nem kell drága, hogy teljesen megérts,

Csak ne felejts, néha jöjj és kísérts,

Simulj hozzám lágyan, mint tótükréhez a bársonyszél.

Úgy érzem, te voltál minden vágyam, állj ki értem bátran,

Szíved a legszebb hely ahonnét rálátok e gonosz világra

Most, ahogy megtanítasz mosolyogni a fájdalmon

Mielőtt háborgó lelkem a mélyből útra kél.

 

 

Veled ifjúnak érzem magam én, az ezeréves magyar búbánat

Otthonra csábít a szíved, az illatod éden,

De te csak őrködj, betűim felett mit nem tett meg a kor, maradj ébren,

Te, ki őszintén mondta: szeretlek!

S ha meglelem az utam, s istent az égben,

Földre hullának velem majd a csillagok s a világegyetem

Én bizony egyetlenem akkor megkereslek.

 

Gic/ 2023/11/08.