Úgy érzem.

 

Úgy éreztem magam,

Sokszor, mint a gyom.

Ki el akarta hinni, hogy nemesít az élet,

S nem tűnt fel senkinek, csak balgán hagyom.

 

Hagytam, hogy hozzám férjen,

Ki azt hitte jöhet töményen.

Hazudva, mint jézusnak a világ,

Mirhában, és tömjénben.

 

Zokogni támad kedvem, ha mondom,

De félek, nem olt szomjat majd.

Egy bőrbe bújtál,

Ki nem ismeri fel magában ezt a fajt.

 

Bánom, hogy nem érhettelek tetten,

Mikor gyújtogattál, robogatva mindent erre a világra.

Hogy elmondjam, ez csak álom, a létezés az élet,

Mit érezni akarsz minden hiába.

 

2020/ 01/ 31.