Teremtő erő 4

Teremtő erő 4

 

78/

Egy csörgedező patak partján,

Ájultan fekszem a partoldalán.

A szemembe ébresztő fény szökellik

Arcomon két gyenge kéz melegszik.

79/

Kinyitom a szemem!

S most vagy szépsége vakít, vagy a napba néztem!

Itt a társam, ahogy meg ígérte!

Szemében ott ragyog az egek minden kékje.

80/

Hajához képest a hegyi zuhatagok,

Csak csörgedező kis patakok.

Keblei, mint a mosolygós gyümölcsök

Ó hogy kelletik magukat! Már most azon tűnődök.

81/

Méhében ott buzog

Az örök élet forrása!

Mégis bűnös lesz mindenki ki ott fogant

Hiába hasonlít az Atyára.

82/

Térj magadhoz Ádám!

Ismerd meg asszonyodat.

Ki feledteti veled

Minden búdat, s bánatodat.

83/

Teste érintetlen s romlatlan!

Hiszen minden porcikáját, én alkottam!

Én vagyok a gazdája sejtjeinek!

Én mondom meg hogy mit szabad a génjeinek.

84/

Ó mennyei Atyám!

Világok alkotója!

Kiről mintáztad e szépséget?

Ki tüzet rakott szívembe s bejár benne minden messzeséget!

85/

Felelj Uram! Meg foghatom-e a kezét?

Nem tűnik e el?

Ha ajkam eléri

Majd leheletét.

86/

Igen Ádám mindent

Mit a szíved diktál szabad!

Szólj hát hozzá, s meglásd

Mosolygós lesz mindjárt.

87/

Ő a társad

Minden vágyad.

Légy hozzá kedves!

Durva szóval öt soha ne illesd!

88/

Hívd őt Évának

Fogd meg a kezét, hogy a szemében könnyet ne lássak.

Tűzzél virágot fekete hullámos hajába

S adjál csókot mézédes ajkára.

 

 

 

 

89/

Néktek adom az egész földet!

Rajta minden vadat, folyót, s völgyet!

Csak nyújtsd ki a kezed s megkapsz mindent!

Nem lesz oly dolog soha mi erődből kibillent.

90/

Hanem egyet mondok Ádám!

És ez nem tréfa!

Nem oly dolog,

Mit veled űztem néha!

91/

A legdrágább gyümölcs,

Éva a tied!

Hanem ott a dombtetőn nő egy almafa

Arra ne fájjon a szíved!

92/

Férges az, az alma Ádám! A romlás lakik benne!

Ezzel ne bántsd meg Uradat! Fogadd meg a szavamat!

Bele ne harapj! Hogy torkodon leve le ne szaladjon!

Mert bizony mondom Ádám, akkor meg ismered a haragom!

93/

S ahogy ezeket kimondta,

Meg nyílott az ég! S már nem is volt semmi nyoma.

Én meg átöleltem Évát

Szemébe néztem, hogy meg értsem szerelmének titkát.

94/

A hosszú haja

Vállát s keblét takarja.

Széthajtsa a kajla szél

Hol egyikhez, hol a másikhoz ér:

95/

Éva kinevette kíváncsi tekintetem

Biztos csak álom! Ó adj időt, hogy elhiggyem!

Mint egy fuvallat olyan volt a járása

Talpa alatt hajlik a fű, s mégsem törik derékba.

96/

Ó Éva! Álmaim hajléka

Ugye itt leszel, ha másnap a nap felkel!

S hallom hangod, amint fürdesz a tónál

Éneked szebben szól majd biztos minden madárénál.

97/

S eljött a másnap a réten sok virág között,

Melyekbe tested olyan szépen öltözködött.

Úgy járkáltál, akár az angyalok!

Ó el ne hagy, mert bele halok!

98/

Arcod olyan, mint

A vöröslő alkonyat!

Kit a forró ajkam, minden nap

Minden este csókolgat.

99/

Kérj tőlem bármit

Karom erős, s mindent elibéd állit

Legyen bármilyen kívánságod

Én adom néked Ádám e kiváltságot.