Teremtés.

TURIKARI68•  2022. augusztus 4. 18:42  •  olvasva: 84


 

Tisztaszívem akár a szent föld,

Benne egy szózat, mely oly fennkölt te angyal.

Aludnom kellene, de az élet felkölt,

Hisz álmokat kerget még a hajnal.

 

 

E petri csészében,

Napsugár lelkemre árnyéka vadászik.

De ismer engem a teremtőm,

S génjeink egészen vissza a kalászig.

 

 

S íme, arra már jő a kaszás,

Azt mondják, aratnak.

Ki nem hajol meg, letépik a fejét,

Majd bevetik a re- rumba, s magnak maradnak.

 

 

Az idő lineárisan vergődik a síkokon,

Az egyenlet végén találkozunk, hol keresztülhúzzák a számításod,

S én kalapot emelek.

Még az istennek is meg kellett egyszer halnia

Ki bár, tudott az élethez eleget.

 

Gic/ 2022/08/04.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

TURIKARI682022. augusztus 4. 22:05

Köszönöm

Animanongrata_2022. augusztus 4. 22:04

Szép nagyon, az első versszak a kedvenc.