Szent Grál.

 

Te sötétség ablakából nyíló világosság

A reménység sugara ahol terem.

Mosolyogj reánk, vagy gyújts szikrát!

Mert olyan lett e bolygó, mint egy kórterem.

 

Lázálmaimban, ha sétáltattad alakom,

Csipkebogyó voltál, s galagonya, az utak porán, ahogy vittél tova.

Mert én abba az istenbe bíztam,

Akibe ti, nem hittetek igazán soha.

 

S midőn, e teli csészékkel csoszogsz a világ felé kedvesen,

Tudva, hogy a halál nem mindíg orvosság.

S ha nem maradna, időm megköszönni most megteszem!

Hogy aszott lelkünknek mily jó volt néha ez az instant boldogság.

 

Gic/ 2021/10/24.