Nagy eső.

Nagy eső.

Nagy esők jöhetnek,

Nemes zivatarok.

S én nem bújhatok el se hegyre se fára,

Mert  mára senki se tudta, vajon mit akarok.

Vihar gyűlt itt legbelül,

Jószívű tőr ad kegyelmet.

Kerestétek  az istent folyton,

De a szóban benne volt, mikor mondtam nektek hogy szeretlek.

Ez az érzés mely születik folyton bennem,

Másképpen nem múlhat.

Mely tanított alázott, de gonosz mostohám volt

S itt belül önmagába fulladt.

Én más voltam, mint ki nem e világból származik,

A látszatik csak a felszínt kapartátok. 

De megöleltek, s most sírva temetnek el a Kárpátok.