Mosolyog reám.

 

Ott mosolyog reám a kedvesem,

Valahol az ég alatt.

Virágot szed rétek alján,

Olykor néha nap.

 

Erdőkben sétál,

Avart seper szoknyája széle.

Szimatol utána a holdvilág,

S őzek szaladnak eléje.

 

Az időm, mint tépett papír fecnik,

Hullnak ki kezemből irigyen a szélnek.

Rajta elmosódott tinta képzeleg,

Hogy még én imigyen alszom, az álmaim is élnek.

 

Mosolyog reám a kedvesem,

Találkozunk mi nemsokára.

Valamelyik sírban, ha elvásik a tollam,

Reá akadok a nyomára.

 

Mosolyog reám az a bolond napsugár,

Ki tavasszal minden álmot kitakar.

Felébreszti szívemben az alvó ligeteket,

S e semmi nélkül is élni akar.

 

2020/ 04/ 17/ 18/ 11.