Mosolyog reám.

TURIKARI68•  2021. május 13. 17:09  •  olvasva: 39


 

Ott mosolyog reám a kedvesem,

Valahol az ég alatt.

Virágot szed rétek alján,

Olykor néha nap.

 

Erdőkben sétál,

Avart seper szoknyája széle.

Szimatol utána a holdvilág,

S őzek szaladnak eléje.

 

Az időm, mint tépett papír fecnik,

Hullnak ki kezemből irigyen a szélnek.

Rajta elmosódott tinta képzeleg,

Hogy még én imigyen alszom, az álmaim is élnek.

 

Mosolyog reám a kedvesem,

Találkozunk mi nemsokára.

Valamelyik sírban, ha elvásik a tollam,

Reá akadok a nyomára.

 

Mosolyog reám az a bolond napsugár,

Ki tavasszal minden álmot kitakar.

Felébreszti szívemben az alvó ligeteket,

S e semmi nélkül is élni akar.

 

2020/ 04/ 17/ 18/ 11.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pflugerfefi2021. május 14. 16:37

A tollad nem fog elvásni!
Remeket írtál!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom