Mindenekfelett.

TURIKARI68•  2021. február 16. 15:49  •  olvasva: 37


 

Kikacsint néha a föld alól,

Mint tavasszal az ibolya.

Odafent ténfereg az élet, mint egy féreg,

Mert bújnia nincsen máshova.

 

Ránéztem én is sokszor arctalanul,

A létezésem tükrére, mint ablakra.

S odaát egy szebb jövő nyüzsgött,

Mit megírtam sokszor egy á négyes lapra.

 

Hívtalak, ahogy hallottam a neved,

Adonáj, és Jahve.

Vártalak, a szmogos nappalokban, s éjszakákon,

Mikor nem jössz, mint álom a csillagokat lesve.

 

Nem jöttél, mert ott voltál,

Minden dolgomban feszengve.

Te élni akartál, még én halni,

Így keringtem körötted, mint egy hold a csillaga körül merengve.

 

Csend volt, mint bárhol máshol,

De én tűz voltam! S te is legyél szikra, ha gyújtani akarsz, s ne feledd!

Legyél szegény, ha kívánni akarsz,

De Magyar mindenekfelett.

 

2020/01/ 31.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom