Mese.

 

Édesek az illatok,

Szinte méz csurog a levegőbe.

Miről álmodtak a méhek,

Bent a kasba telelőbe.

 

A pirongó nap, mint Micimackó,

Tele csuporként gurult le az égrül.

Alkonyba fulladt a madárdal,

S akkor az imádkozó sáska is megszólal végül.

 

Csak néhány fázós kémény pöfékel,

A szélben, mint kötőfékkel gőzös vasparipa hátrál.

Csak onnét lehet sejteni,

Hogy öreg, vagy gyermek van a háznál.

 

Orosziba itt pihent meg velem a pogány gólya,

Már egy őszi estén.

S mint áldozatott bemutattak a sci-fi toronyba,

Hol lehetett volna belőlem akár igazi keresztény.

 

2020/ 03.