Megy egy ember hazafelé.

Megy egy ember hazafelé.

 

Megy egy ember hazafelé,

A nyárfasor alatt.

Emlékezni valamire,

Amiből mára már semmi sem marad.

 

Összeszidott anyám sokszor,

S elvert, mint a záporeső.

Csak azért is hazamennék minden nap,

De már késő.

 

Nem rejteném véka alá könnyeim,

Ha meglátnám őt, s itt találom.

Mert itt hatolt belém a szerelem is,

Hogy szóra bírja némaságom.

 

Mintha e vidék elbujtatta volna az összes álmom,

S mikor betoppanok, elővesznek megint.

A jóknak ott a szerelem,

A rosszaknak majd anyám odalegyint.

 

Turi Károly / 2013/03/ 16/7:30