Már megvettem a jegyet

Már megvettem a jegyet.

Eszembe jutott ma megint,

Ha nem is intenek majd onnét, de a jegyem megveszem. 

Félúton voltam már háromszor,

Talán most meg is teszem.

Táncoltam zsilett pengén,

Én az átkozott.

Lógtam kötélen télen,

De a líra végül csak e világra hozott.

Jártam a mennyben,

Hol örök élet várt, jóllakottan kövéren. 

Most visszaadnám tüzet,

A pokolnak ami az övé töményen.

Nem kondúl értem harang,

S e harag sem szül emlékül, mit majd csodálhattok.

Vádloim szavai lesztek,

De most az egyszer bocsásatok.

Mert e gondolat is bűn,

S én tetten már játszottam is vele váltig.

Mint a felnőt gyermeki énem a porba vágyik, s most megsem állna hazáig.