Május.

TURIKARI68•  2020. május 22. 08:53  •  olvasva: 11


Május.



Ott ténfergek a teremtett világ végén,

E szörnyeteg május elvakit.

A bodza bokor hozza a nyíló csillagait

Faggatom az illatait hátha éreznek irántam  valamit.


A lombok között még valahol ott bóbiskol az éjszaka, ki aludni nem bír,

De már sorsom mint az alkonyat 

Batyút kötve jön felém.

Kalapja alatt gyepet pödörve sötét hideg sír,

Hol a rögökre ágyat vet a remény.


Karon fogva ballagunk, 

Mosolyod előtt mint két jó cimbora.

De mire kiteljesedik rajta is a kikelet,

Mögöttem bezárja tán kapuit ez iskola.


Csak a szavak hagynak nyomot utánam,

A betűk melyek mint gyűrött bárányfelhők 

Csordába legelésznek az égben.

Tán jó pásztorom lesz tekintheted,

Mely nedvesség nélkül terelget e légben. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom