Köszönöm.

TURIKARI68•  2020. május 16. 18:45  •  olvasva: 98

Köszönöm hogy velem zuhantál,

S tisztogattad előttem az élet mélységét.

Mikor éppen nem ohajtottam a fecsegő felszínt,

S rajta lévő indulat szépségét.


S letisztulhattam tölgy hordókban,

Lehettem áldozat mint Krisztus vére.

Hogy adtál időt nekem,

Aki tőled azt, sose kérte.


Hogy belém dagadtál,

Mint akona a kukorica fosztásba.

Nem hagyva rést a gonosznak,

S vesszőm, és söprőm voltál, végül a foszlásban.


Mert gyökér nélkül nőttem én,

Egy kis falu galád álmain cseperedve.

Hogy másztál velem onnét végig,

A költészet családfáján, oda fel a fellegekbe.


Mind végig mutatva utam,

Én járva rajta elösször senki más.

Hol rejtekem lehetett a jelen,

De az utókornak majd egy gammavillanás.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2020. május 18. 12:26

nagyszerű

Pflugerfefi2020. május 18. 08:26

Karcsi!
Remek alkotás!
Kalapot emelek!
Feri.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom