Itt vagyok mert.

Itt vagyok mert.

Itt vagyok mert,

Ez a világ nagyon beteg.

S ha meggyógyulna netán mégis,

Engem majd talán elfelejtenek. 

Azért jöttem hogy összegyüjtsem a fényt pupillátoknak,

Harmat legyek rajta mint könny a füves réteken.

Melyből szikra pattanik a lélek sötét bugyraiban indítónak ha olvastok

netán, felfog akkor a kor, vagy később az emberi értelem.

Itt maradok még nem lesztek boldogok,

Szíveket érintve mint kilincset lenyomva ha küszöbre toppan a tavaszi táj.

Itt maradok, mert nekem is veletek,

Együtt fáj most ami fáj.  

És majd egyszer ha túlcsordul bennem a vegyület,

A csillagok bekötik a fejem.

Tán suttognak majd az éterbe rólam valamit,

De marad itt szív a halálig hol meglelem a helyem.