itt kísért még élek.

 

Nem tudom elengedni e fájdalmat,

Itt kísért még élek.

Hogy nem szeret majd ez az ostoba világ,

Ha odaadom önmagam, én ettől annyira félek.

 

Pedig tán engem várt a líra apraja s nagyja a margók szélét lesve,

Ki krónikása a nagy dominusnak, s nem csak ígéret.

Ki eljő biztosan akár az este, visszajárva a rerumból, mint miraculum,

Az olvasók fülébe suttogva akár egy kísértett.

 

Én attól félek, hogy a lactea via utcáin,

A többi között hasztal égek, s ez az érzés szed ízekre.

S eltűnök végleg,

Úgysem jutok el az emberi szívekbe.

 

Így feladva,

S csak úgy lebomlok a végén.

S mi pihenni vágyik a maradék,

Még valami azt sem hagyja majd békén.

 

Oroszi 2021/08/28.