Íme, itt vagyok.

Íme, itt vagyok.

 

Íme, itt vagyok én a mihaszna,

Az idő szalad mellettem, s néma düh dühöng bennem valahol.

Nyomában az ármány,

S egykét daganat, már itt is, ott is meglapul.

 

Nem tudtam az elevennek elmondani,

Hogy mennyire fáj az élet.

Ha az ember egy személyben hisz,

Ábrándozik róla, és vagy belé, valósággal szerelmes.

 

Kinek a szíve bohém,

A lelke lírai.

A jövője kétséges,

Mert már a jelen is csak néhai.

 

Meg kéne álmodni te isten!

Hogy mi is az én dolgom.

Maradjak é kukoricaszem a vadaknak,

Vagy legyek út, kin majd taposnak folyton.

 

2015/ 09/ 03/ 20:00