Ima.

TURIKARI68•  2020. május 24. 01:21  •  olvasva: 95


Ima.



Szeretnék ma éjjel haza menni,

S ajtód él letenni a bánatom.

Nincs helyem nékem  itt.

Lassan elfogyok, mint a belém vetett hit, a hajnalra akasztva végleg kalapom kabátom. 



E bizalom mi vinne odáig,

Hogy be engedsz, s én felérek a csodáig. 

S mivel lefeküdtem többé nem kísért,

Ezért kell hogy haza menjek, nem ócska kis semmikért.



Nem búcsúzva senkitől,

Csak úgy nem lenni majd hirtelen.

De itt hagyva mégis, e világot,

Őt, és vele mindenem.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom