Hírnökömül.

 

A hitemet küldöm hírnökömül,

Hogy el ne felejts soha.

Mert amikor mindenem veszni látszott,

Te akkor sem voltál hozzám mostoha.

 

Ott bujkáltál belsőmben,

Hogy azért annyira mégse fájjon.

Megbizsergettél álmaimban,

Mikor fagyoskodtam, mint fáradt madár az ágon.

 

Érzem, több vagyok, mint kreáció,

Nem az ember teremtett magának!

S a világhoz mely bennem lakik,

Semmi köze se lett, se anyámnak, se apámnak.

 

A hitemet küldöm hát hírnökömül,

S e fájdalmat, a legszentebb szentélybe.

Hogy tekints le reám uram

Ha már az életnek itt nem lesz semmi esélye.

 

2019/ 11/ 27/ 10:52.