Hírnökömül.

TURIKARI68•  2021. április 4. 13:57  •  olvasva: 40


 

A hitemet küldöm hírnökömül,

Hogy el ne felejts soha.

Mert amikor mindenem veszni látszott,

Te akkor sem voltál hozzám mostoha.

 

Ott bujkáltál belsőmben,

Hogy azért annyira mégse fájjon.

Megbizsergettél álmaimban,

Mikor fagyoskodtam, mint fáradt madár az ágon.

 

Érzem, több vagyok, mint kreáció,

Nem az ember teremtett magának!

S a világhoz mely bennem lakik,

Semmi köze se lett, se anyámnak, se apámnak.

 

A hitemet küldöm hát hírnökömül,

S e fájdalmat, a legszentebb szentélybe.

Hogy tekints le reám uram

Ha már az életnek itt nem lesz semmi esélye.

 

2019/ 11/ 27/ 10:52.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom