Hazaértem.

TURIKARI68•  2021. március 19. 17:41  •  olvasva: 50


 

Mekkora magány van a lelkemben

A szingularitás előtti csend.

Nélküled üres a tér,

Nincs a gondolataim között semmi idebent.

 

Odabent kongtam én,

Egyes egyedül.

S ha a lelkem hazaszökik e vákuumból,

DNS-ben az ember, nincsen hova menekül.

 

De valami megváltozott

Amiért ríttam, mint a zivatarok, a szomjazó földeknek.

Amiért szagoltam a haját, mint a langyos fuvallat utána,

A gyönyörű hölgyeknek.

 

De most hazaértem, s mintha ez a fájdalom,

Idáig csak álom lett volna.

Mint a cserepes ajkamnak egy utolsó kívánság!

Csókod hírtelen a szomjamat oltja.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom