Hannika

Hannika.

Ahogy hozzám érsz,

Ahogy megérintesz,

Mosolyomra várva.

Ahogy szállok derengek feléd érte,

Mint a hajnali harmat, mint a pára.

Tekinteted felém sompolyog, 

Mint a napsugár.

Mint egy róka mely vadászni indul ravaszul,

Mely elől menekültem egy darabig makacsul, de többé nem is akarok soha már.

Mert te hoztad a fényt,

A szerelmet s vele az életet mindent.

Nélküled üres lenne a világ,

A lelkem a szívem itt bent.

Pedig már szólított a csend,

A pihe-puha ágy, az örökkévaló ott volt nálam.

De marad bennem egy vágy! S te úgy támasztottál fel onnét mint egy álom.

Szeretlek. Boldog születésnapot.