Hajnalban.

TURIKARI68•  2020. május 10. 10:20  •  olvasva: 102

Holdvilág sétàl az erdőszélén,

Bele-bele szagol a kormos illatokba.

Jól fésült tarló mosolyog fényesen,

A fakuló csillagokra.


Lassan odalopja az idő,

Az első lineàris csíkot.

Melyen felszívódik a napsugár,

S az ég mint az itatós, vele együtt hízott.


A hajnal nagyot àsít ,

A fotoszintézis besurran a fàkközé a gyökerekig.

Mintha testet akarna öltteni egy lidérc,

De a placebo felhőkön meddőn megöregszik.


Én pirulaként gurulok àrnyékom utàn,

Lecsússzannék a torkàn de nem lehet.

Felzabàltàk az àlmok,

Gyógyíthatatlan lelkemet.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

SzaipIstvanne2020. május 10. 20:46

Ne hagyd, hogy az álmok felzabálják lelked.
Inkább írd ki bánatod.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom