Hajnalban.

Holdvilág sétàl az erdőszélén,

Bele-bele szagol a kormos illatokba.

Jól fésült tarló mosolyog fényesen,

A fakuló csillagokra.

Lassan odalopja az idő,

Az első lineàris csíkot.

Melyen felszívódik a napsugár,

S az ég mint az itatós, vele együtt hízott.

A hajnal nagyot àsít ,

A fotoszintézis besurran a fàkközé a gyökerekig.

Mintha testet akarna öltteni egy lidérc,

De a placebo felhőkön meddőn megöregszik.

Én pirulaként gurulok àrnyékom utàn,

Lecsússzannék a torkàn de nem lehet.

Felzabàltàk az àlmok,

Gyógyíthatatlan lelkemet.