Ha hiszed, ha nem.

 

Csak óvatosan a légzéssel,

Mert ha mellre szívod egyszer a levegőt!

Nem tudsz mit kezdeni az érzéssel,

És utálni fogod érte a megváltó temetőt.

 

 

Te ott, győzködöd majd magad,

Nem baj, ha a vér többé már nem spriccel, ragad az ökölbe,

De azért kár, mert a szerelem sem maradt örökre, e méregből egy icce!

Csak a csalódás pedig, együtt sétáltunk néha karöltve,

Áh! De nem is biztos, hogy az ember ennél többre hivatott.

Csak a test lesz útközben olyan piszkos, a köldök, a tapintás eleven az,

Mi e földhöz ragaszt, mert úgy fogant

Süketen várod a harsonaszót, a hit, lélekben átitatott!

 

 

 

Beképzeled, hogy segít a kaparás, de nem enged, el hiába kéred  a kotorék,

 Meg találni az élni akarás melegit ha minden teremtett lélek nyomorék!

De hátha meghallja valaki s felsegít a csöndről csendben.

És többé nem lesz oly bátor a halál! Hogy leválaszt az emlőről

Hogy megébredsz, mert biztos csak elájultál, de csak egy úr szolgál!

Pokolban és mennyben.

 

Gic/ 2023/11/08.