Ezt a levelet.

TURIKARI68•  2021. július 18. 12:25  •  olvasva: 40


 

Írom ezt a levelet,

Emlékül az időnek.

Mikor rajtam, majd ha egyszer tán,

A mezi virágok is kinőnek.

 

Kihez nem jön el zokogni,

Csak a csapzott felhő.

S gyerek cipőben nézte az ég is,

Ahogy a fű alatt mégis felnő.

 

El kell, dugjalak te drága énem előle, mert itt kujtorog e szélhámos,

S az igazság utáni vágy, egy lassan ölő méreg.

Ki itt csalódott, de hitt, hogy a líra volt a mátkája!

Inkább legyek áldozat s még beleférek, ott lent megvár Noé bárkája.

 

Tán nem leszek súly test nélkül,

Ahogy vitorlánk a csillagok közt tántorog.

Csak az elmebaj kísér, hogy megszűnök,

S a tudat mely háborog.

 

Az árbockosárból, ha meglátom az urat,

Ki lehet nem is sápadt,vagy  szomorú, hanem inkább mulat,

Mint a galamb röppenek feléje.

S átjár a döbbenet hogy ott lapul az igazság,

Mint isten igéje.

Gic. 2021/ 07/ 18.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pflugerfefi2021. július 19. 20:28

Mèlyre nyúló gondolatvilág!
Remek alkotàs!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom