És nem jövök.

És nem jövök.

Eltünök nemsokára, el nyel az élet,

E nagy ingovány lehetek bárhol. 

Reám borul az álmos csend,

És a magas ég mint fátyol.

És nem jövök többé,

Hisz annyi fájdalom melenget.

Hogy a boldogság rám sem ismer,

Egy szó nélkül elenged.

A remény volt keserű kejhem,

Álmaim dobták bele a mérget.

Hogy tudsz e akarsz e így élni,

Azt te tőlem sose kérdted.

Mindenem odala lessz 

Lelkem szötese, s az elme!

Tisztaságom drága kelme lesz a pokolba,

De nem vésödtem be itt egyszer sem

Se csókba se mosolyba. 

Megyek mert ritka génem, s énem,

Nem létezni vágyik.

Vissza a porba,

Honnét feltámad majd egy másik.