Eltemettem.

TURIKARI68•  2021. március 2. 18:46  •  olvasva: 45


 

Eltemettem magamba,

Egy világot.

Ami itt volt előttetek,

Amit senki se látott.

 

Őrangyalom szárnyaszegett lett,

Szólongatom, de nem felel.

Zuhan a mélységek felé,

Velem, s a lelkemmel.

 

Mellettem zuhansz te szerelem,

S e csend tenyerébe sikongva, néha bukfencet hányok.

Velem a világ, benne a jövőm,

Néha könnyesen integetnek egymásnak.

 

Minden tiszta érzés bennem,

Lassan mocskossá válik általad.

De tudod mit? Zuhanjunk még az emésztő tűzig!

Én, nem bántalak.

 

Megcsaltál mindent,

Ami élni akart bennem!

Az embert, a szerelmet,

Zuhanjunk hát! Nekem nincs hova mennem.

 

Tekintetedben egykor még, ott volt a szenvedély,

Defibrillált hangodban, istent véltem hallani.

Ostoba volnék? S voltam!

Mikor szerelmet próbáltam vallani.

 

2018/ 03/ 26/ 17: 39.

 

 

 

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom