Élt egyszer

Élt egyszer.

Élt egyszer egy ember,

Lehet hogy én mikor költeni vagyok.

Ki itt ragadt e bolygón,

Száműzték az angyalok.

Valami ami sok még ide,

Tán lehet hogy az vagyok.

Tavaszi zsongás, majd zivatar,

Ha elindulnak az évszakok.

Egy új érzés melyet nem ismernek,

Csak kóborol mint a szellem.

Ki testet ölthet bármilyen formában,

Mert megengedi e jellem.

Beszéltem a szélhez hogy suttogja, 

Mondja el neked hogy nagyon fájt az.

A harmatnak hogy hulajtson  könnyet velem ,

Amit senki se láthat.

Mikor taszítva,

Nem hiszel nekem.

S a halálba kergetsz folyton,

Pedig te vagy a másik felem.