Egy csomó dolog.

 

Reám szabadítottál egy csomó dolgot,

S mire e felhőkből számomra az ég kiderült.

Odavetettél magnak kibújni valahová,

Hol felnőnöm igazán sohasem sikerült.

 

Egyszer, majd ha összedől bennem,

Az utolsó teremtett világ is, tán a napot átkozom.

Hogy tekinteted nem lehetett rejtekem

Mert az emberek rájöttek, hogy nem ő világukból származom.

 

De majd ha haza költözöm!

Ha deszkák között vasalódik szép nyakkendőm s öltönyöm.

Ott a tücsök sem ciripel rám

Haza hív egy ihlet,

Mert nem e világból származik az én hazám.

 

E hosszú útra azért majd,

Álmodnom kellene egyet.

Álmodnom a valóságot,

Aztán álmodnom a csendet.

 

2019/ 09/ 15/ 09:00.