Édesem.

TURIKARI68•  2020. október 19. 15:00  •  olvasva: 74

Édesem.




Besompolyogtál szívembe,

Ahogy Pestre az este.

Oda loptál magadnak, mint lámpa fénye az árnyakat.   

Felduzzasztottad ereimet élettel, 

Ahogy medrét az áradat.



Úgy leszek eleven,

Hogy tekinteteddel felém zuhansz.

Azóta várlak a platánok alatt folyton,

Mint tavaszi kikeletet az őszi suhanc.  


De hol voltál, hogy ott lettél?

S teremtetted nekem az életet.

Mégis átnézve rajtam egy darabig,

Mint ki nem lát bennem mást mint kísérletet.


Ott bújtattál magam elöl,

De a színes avar, már nem adott rám kabátot.

Mert te megláttad bennem azt,

Akit addig még senki se látott.


Gic . Október 19

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

TothGigi2020. október 24. 10:05

:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom