Démonaimmal.

Démonaimmal.

 

Egyedül maradtam démonaimmal,

Csak te veled voltam bátor.

De nem nézték a keresztem,

S nekem ugrottak bárhol.

 

Pedig ők tudták,

Mi alatt roskadok!

S hogy néha még cimbora is,

De már többször hogy jó vagyok.

 

Valami más! S e mélységek kesergőin,

Belém botlott az isten.

S hogy ez egy nagy szerelem lesz,

Akkor még nem nagyon hittem.

 

De lelket öntött belém,

Mikor a szakadékok felett kuporogtam hajdanán.

Szárnyakat adott, honnét visszajönni nem lehet,

Megfogta a kezemet, s bekísért a templomok ajtaján.

 

Turi Károly/ 2015/ 05/ 14/ 09:18/