Csodák.

Csodák.

 

Történtek már velem csodák,

Az is az lesz, mikor meghalok.

E pocsolyaszagú teremtésből,

Ha egyszer, visszacsalnak az angyalok.

 

Már nem cáfol reám a gőgicsélő idő,

Bölcső helyett csak a padló nyikorogott itt bent.

Bizony láttam előre az ég trónusát is,

Hol depressziósan üldögélt az isten.

 

Mindenki ama fényről álmodik,

De benne még én is tévedés vagyok, ki beteg, s hanyag!

E valóságban összefog mégis valami láthatatlan,

A gravitáció talán, s a sötét anyag.

 

Bár könnyű nekem most egy tollvonással,

De ő adta e tehetséget.

Ezért hát, még te alszol,

Én teleálmodom helyetted az ürességet.

 

Bujkált előlem a dimenziók között,

Mint egy üstökös ki néha becsapott,

De látta mit művelt velem az élet,

S mikor zuhantam, mégis csendben elkapott.

2018/08/ 26.