Az ösvény.

TURIKARI68•  2020. december 25. 14:52  •  olvasva: 51

Az ösvény.

 

Szűrt fény kúszik felém a lombok közül,

Egy napsugár a földre kuncsorog.

Leszakított álmok csonkjai az akác levélen,

S a madárdallal a szél, fülemig kujtorog.

 

Lassan beleveszek a hosszú sétába,

Nyomorék félelem lepi be a szívemet.

A szó az egyetlen fegyverem,

De a fényűző világnak, nem adom el a lelkemet.

 

Ledobok minden a porba egyszer,

Már alig látszanak lépteim.

Megszűnik a suhogás is, a sinusritmus,

S a csillagok közé felakasztom az emlékképeim.

 

Túlragozott szavaim,

Pályára állnak, időben és térben.

Még én csendesen megpihenek,

Földanyám ölében.

 

Turi Károly/ 2018/ 04/ 29/ 07:30.  

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom