Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az ösvény.
TURIKARI68• 2020. december 25. 14:52 • olvasva: 152
Az ösvény.
Szűrt fény kúszik felém a lombok közül,
Egy napsugár a földre kuncsorog.
Leszakított álmok csonkjai az akác levélen,
S a madárdallal a szél, fülemig kujtorog.
Lassan beleveszek a hosszú sétába,
Nyomorék félelem lepi be a szívemet.
A szó az egyetlen fegyverem,
De a fényűző világnak, nem adom el a lelkemet.
Ledobok minden a porba egyszer,
Már alig látszanak lépteim.
Megszűnik a suhogás is, a sinusritmus,
S a csillagok közé felakasztom az emlékképeim.
Túlragozott szavaim,
Pályára állnak, időben és térben.
Még én csendesen megpihenek,
Földanyám ölében.
Turi Károly/ 2018/ 04/ 29/ 07:30.