Attól féltem.

TURIKARI68•  2021. június 27. 16:19  •  olvasva: 30


 

Attól féltem mindig,

Hogy olyanná válhatok akár a többi ember.

Lopok, csalok, hazudok,

S el is felrejt majd az isten engem egyszer.

 

Duzzogva néz az atomokból,

Kesereg, amivé váltam.

Tetézve a bajt, nem kerül elő a semmiből,

Ha majd, kőbe ütöm pont a lábam.

 

De volt, aki sugallt a keresztúton,

Hisz csak kérnem kellet mindig.

Szólt, hogy merre menjek,

És nem süllyednem le soha, addig a szintig.

 

Ott lesz velem a lélekvesztőn,

Tán ő lesz ki megkísért, a mumusom.

De ott lesz velem, amit megígért,

Ha lehull a húsom.

 

Gic/2021/ 06 / 27 16:15.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom