Árny.

 

Egy árnyként kujtorgok utánad,

S te megcsillansz a lelkem mélyén nekem néha fényesen.

Csak adj még egy kis időt mielőtt végleg sötét lesz,

Aztán úgyis alszom, de tényleg! Mint a gyermek édesen.

 

Hisz küszködtél velem eleget, hogy életet verj belém,

Elismerem, nem fukarkodtál az álmokkal lebegőn.

De most vétkezem! Nézd?

Megromlottam mit adtál, ezen a levegőn.

 

A szeretet egy kísértet közös múltunkból tán,

Miután én, meg megidéztelek újra melegítve e kihűlt csodákba.

Elhintett betűid morzsák lettek útközben,

S a költészet, hamuba sült pogácsa.

 

Gic/ 2021/11/27