Amikor

TURIKARI68•  2020. június 2. 18:43  •  olvasva: 91



Amikor.


Amikor előveszem a tollam mostanában,

Folyton téged kereslek.

Pedig gyöngy betűkkel formáztalak

De nem mondhattam hogy szeretlek.


Valami tévedés lesz hogy beteg vagyok,

S hogy bele is halok ebbe.

Bajomra most csókod mérge,

Biztos gyógyír lenne. 


De az nem lehet 

Hogy mi egyszerre legyünk is bolondok.

S majd belém karol az idő, s elvezet 

Szemed elől mint vacak kis koloncot.


S te nem fogod majd bánni,

Hogy nem tudsz többé a lelkembe vájni.

Akkor én felocsúdva belőled e hajnalon,

Visszatérek az éj szemébe a párás ködfalon.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2020. június 3. 14:41

Ez gyönyörű vers, s mégis sírásra késztet.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom