Amikor

Amikor.

Amikor előveszem a tollam mostanában,

Folyton téged kereslek.

Pedig gyöngy betűkkel formáztalak

De nem mondhattam hogy szeretlek.

Valami tévedés lesz hogy beteg vagyok,

S hogy bele is halok ebbe.

Bajomra most csókod mérge,

Biztos gyógyír lenne. 

De az nem lehet 

Hogy mi egyszerre legyünk is bolondok.

S majd belém karol az idő, s elvezet 

Szemed elől mint vacak kis koloncot.

S te nem fogod majd bánni,

Hogy nem tudsz többé a lelkembe vájni.

Akkor én felocsúdva belőled e hajnalon,

Visszatérek az éj szemébe a párás ködfalon.