A teher.

Önmagammal birkozom mert,

Csúnya dolgok vannak ideben.Én küzdök e sárral,

Pedig némelyik patyolat, mégis oly idegen.

Meg-meg botlottam,

S bár elférnék e teherrel a gödörbe.

De haza nem mehetek vélük,

Hogy reá tekints lelkemre akár úgy mint egy tükörre.

Mint a napsugár az arcokon,

Mindenhol tanyát vertem ahol szerettek.

Egyedül maradtam pedig hittem a jóban,

S a végén így lettem én az eretnek.

Kuruzsló lett a világ de mind hiába,

Mert engem a nyavalyás betűk nem hagynak békén.

S ha nem is győzök, te ott leszel majd 

Hogy segíts azzá válni végén.