A tanítóm.

 

Adósa vagyok egy asszonynak,

Szép szavam hát, most őt illeti.

Ki szóra bírta ujjaim egykor,

Tanítóm a Millei.

 

Négy osztályt okított egyszerre,

Játékosan kedvesen.

S még az egyik felelt,

A másik tanult csendesen.

 

Gyakran én voltam az első,

Ki reggelente beült a padba.

Ő még álmosan parazsat hozott szeneslapáttal pongyolába,

Majd a cserépkályhába rakta.

 

Ott kaptam én is lángra,

Ahogy a kályha sírt, panaszkodott bent a tűzbe.

Bontogattam szárnyaim,

Ahogy előttem a szavakat betűzte.

 

Emlékül, tanítómnak Millei Károlynénak.