A por, amiből vétettem.

TURIKARI68•  2021. február 21. 13:43  •  olvasva: 54


 

Teremtettek nekem egy világot,

Lármát, s csendet egyszerre.

Egy másik dimenziót,

Hol már nem lesz szükségem a vegyszerre.

 

S e zsivajhoz kötődtem én, mint a kollagén,

Majd e testet a csendre bízva mind a nyüveknek.

Mindenem az övé lett! Csontokat, húsvér szerelemet, a kövéret,

Búcsút int az élet a pórhüvelynek.

 

S a fájdalom, mi még sompolyog valahol,

Csak utánam születik meg bennetek.

Ha jő a hír, tán hiányt okozok akár az isten, kivel szívesen kezet ráznátok,

De ez oltár csak egy üres sír, s nincsen hova mennetek.

 

S a por, amiből vétettem az ám!

Majd a szülőhazám visszaszívja belőlem a tananyagot végleg.

Itt lesz a tanyám egy jó darabig!

Hazajöttem anyám kopogtatok, kérlek, mondj valamit!

 

Oroszi, 2021/ 02/ 20/

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom