A por, amiből vétettem.

 

Teremtettek nekem egy világot,

Lármát, s csendet egyszerre.

Egy másik dimenziót,

Hol már nem lesz szükségem a vegyszerre.

 

S e zsivajhoz kötődtem én, mint a kollagén,

Majd e testet a csendre bízva mind a nyüveknek.

Mindenem az övé lett! Csontokat, húsvér szerelemet, a kövéret,

Búcsút int az élet a pórhüvelynek.

 

S a fájdalom, mi még sompolyog valahol,

Csak utánam születik meg bennetek.

Ha jő a hír, tán hiányt okozok akár az isten, kivel szívesen kezet ráznátok,

De ez oltár csak egy üres sír, s nincsen hova mennetek.

 

S a por, amiből vétettem az ám!

Majd a szülőhazám visszaszívja belőlem a tananyagot végleg.

Itt lesz a tanyám egy jó darabig!

Hazajöttem anyám kopogtatok, kérlek, mondj valamit!

 

Oroszi, 2021/ 02/ 20/