A kereszt.

TURIKARI68•  2021. május 2. 12:39  •  olvasva: 46


 

Ha kilehelné lelkét,

E szegény pára teste.

Tán, mint felhő jönnék ismét a temetőket járva

Virágokat ötözni az este.

 

Mint egy messziről jött vándor,

Ki könnyekből alakot ölt, akár egy langyos zápor.

Leülök melléd a zuzmós kövekre, mind ahányszor, s némán hallgatok!

Ott várlak, hogy aszott szemeidnek előcsaljam a harmatot.

 

Utánad tévedt tekintetem,

Egyre gyakrabban nem talál! Mert mint egy megszállott

Kukkoltuk a mennyországot az élettel, ő meg én.

Ki felett önfeledt őrködik a halál,

De hittem, hogy a hold is csak egy lyuk lehet odafent az éjszaka közepén.

 

Oroszi temető. 2021/ 06/ 01/

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom