Liliom

   LILIOM

Láttalak mikor kicsi még voltál
már akkor is szép szirmokat hoztál.
Tied volt, mező s égi kupola
citrom-szentjánosok nyüzsgő hada.
Érezted tiéd  világ, teljesen:
csillagok forogtak szerelmesen.
Lili-lili-Liliom

A tavasz elő is már véget ért
és a méhek lihegtek a szépért!
És te nem igen kéretted magad
velük,poroztattad a porzódat.
S incselkedtél kacéran a széllel
aki hozzád ért selymes élével.
Lili-lili-Liliom

A tavasz után jött a sárga nyár
s te egyre a széllel gabalyodtál.
Álltál a mezőn mint egy art-deco
díva, karcsún mint ki tudja jó
minden, mert ideje oly időtlen
így jár ki gondatlan él, időben.
Lili-lili-Liliom

Aztán lehultak első levelek
ideje volt már a vég-kezdetnek:
Susogták fák, rebegték madarak
de te csak nézted ó a szirmodat!
Mert te nem hitted el hogy vége van
hogy a rút-nagy vihar már végre van!
Lili-lili-Liliom

Aztán megcsípett ó az első dér
mely szirmaidhoz most már durván ér!
E marástól teljesen fonnyadtál
s rútságodtól már-már sokkot kaptál.
Aztán jött a fagy: és szirmaidra
kiült a karcos fehér zúzmara.
Lili-lili-Liliom

S már be áltt a teljes tél egy éjjel
ekkor jöttél rá, élet végével
találkozol s dal véget ér neked
mert egynyári csupán a szépséged!
Most fagyottan törve, több részben
fekszel a földön legszebb éjjelben.
Lili-lili-Liliom.

2019.